ÉNLAKA

Eladó ház Énlakán

2011-08-24T02:55:00.001-07:00

Eladó Énlaka legrégibb háza (felújítás alatt) 13 ár telekkel, csűröspajtával.

Irányár: 9500 €

Érdeklődni: 0744 557 659

Épített örökség

2010-02-27T04:28:00.000-08:00

Ez a legújabb könyv, amely Énlakáról megjelent.
Bár a címből ez nem derül ki, a könyv 85%-ban Énlakáról szól.
A kötet megjelenését Hargita Megye Tanácsa támogatta.
A Székelyföld épített öröksége - Faluképvédelem - Út a jövőbe konferencián mutatták be.

Patakfalvi Biblia

2009-11-30T09:13:00.000-08:00

Ahogyan Patakfalvi Sámuel mondja: a kazettás mennyezet még egy ritkaság, amiért érdemes odafigyelni Énlakára. Ez is rovásírásos. Úgy látszik rovásban a falu sorsa...

Részletek itt.

Tartogattam az Énlakiak számára

2009-09-23T02:16:00.000-07:00

Először látható 50 képből álló kiállítás keretében Czire Alpár Székelykeresztúron élő fotográfus Énlakáról készített fotóválogatása. Szép keret és örömforrás számára, hogy az Énlaki Konferenciák másodízben megszervezett rendezvénysorozat nyitányaképpen, „meglepetésként” kínálhatja ajándékát a nagyon szeretett település lakóinak.

Erős kötődést érez e helyhez és embereihez – ezért is a személyes cím: Vallomás Énlakához. Csütörtökön 10 órakor – rendhagyó módon – a fotográfus saját gondolataival nyitja meg fényírói képi vallomássorozatát. A kiállítás két hétig látogatható az énlaki Művelődési Házban. „Eddig a falu nyújtott nekem, most én próbálok adni” – mondta el lapunknak Czire Alpár. Családi szálak fűzik Énlakához: dédnagyszülei ott laktak. Sokat kutatott a településen – családfákat, helyneveket is, amit az ODFIE falufüzetek sorozatában adtak ki. Most képi, rögzített világából – az alkotó lelki és tárgyi objektívén keresztül – a 2005-től napjainkig készült felvételeken emberek, házak, életképek mutatkoznak.
Énlaka-Konferenciák II.
A székelykeresztúri Molnár István Múzeum, a Pro Énlaka Alapítvány, a Sapientia-egyetem humántudományi tanszéke (Marosvásárhely), valamint a pécsi tudományegyetem régészeti tanszéke szervezésében szeptember 24–26. között tartják a Mesterségek a székely közösségekben témájú rendezvénysorozatot az énlaki Művelődési Házban. Székelyföldön gazdag hagyománya van a kézművesség különböző ágainak, és a székely ember mindig híres volt találékonyságáról, mesterségekben való jártasságáról, ügyességéről. Az elmúlt évtizedekben itt is jelentős változások történtek, a kézművesség bizonyos ágai visszaszorulóban vannak, a munkaszervezés gyakorlata átalakult. A hagyományos munkaformák és mesterségek fenntartása és újjáélesztése ugyanúgy megfigyelhető, mint azok háttérbe szorulása. E témának teremt fórumot a II. Énlaka-konferencia.

Molnár Melinda

Forrás itt.

Tündérvidék turistákkal

2009-08-01T23:21:00.000-07:00

Udvarhelyi Híradó,
2009. július 31.

Kétségtelen, hogy a legérdekesebb környékbeli települések egyike, hiszen talán már az időszámítás kezdetén is lakott volt. Éltek itt római csapattestek, majd avarok, akik hatalmas aranykincset hagytak hátra a közelben, később tatárok pusztítottak, napjainkban pedig leginkább külföldi turisták látogatják a firtosi tündérek által őrzött falut, hogy talán időutazást is téve, beléphessenek a mában is élő gazdag múltba.
Kollégáim szerint kirándulni megyünk, amikor a szerkesztőségi íróasztaltól felállva Énlakára indulunk. Ez részben így is van, hiszen látogatóként, a turistákhoz hasonlóan, egészen más szemmel nézzük és látjuk a falut, mint az itt élők, akik a gondok és a nehéz megélhetés ellenére nagyon kedvesek, vendégszeretők, és bár tudatában vannak a pénzben mérhetetlen értékű kincseik jelentőségének, az ebben rejlő lehetőségekben már nehezen tudnak hinni. Ezt akkor értem meg, amikor rájövök, hogy akkor kezdtem értékelni az aszfaltot, amikor már elfogyott. Addig fel sem tűnt, hogy milyen gyorsan lehet rajta haladni. A huszonhat kilométer második felét kavicsos úton tesszük meg.
Kep
A tanítók
A táj érintetlen, még kaszálás nyomát is alig látni a virágba borult dombok és rétek között kígyózó útról, miközben leereszkedünk a faluba. Meseszép ez is. Bár még egyet sem láttam, biztos vagyok benne, hogy ha a regék által mesélt tündérek léteznek, akkor ez a hely az otthonuk. A keresett portát hamar meg is találjuk, Szávai Piroska fogad, majd behív a tornácos házba, ahol édesapjával is találkozunk. Mindketten az énlaki iskolában tanítottak, id. Szávai Márton nyugalmazott tanító helytörténelmet ír. Fejből mondja a legtöbb adatot, amire kíváncsiak vagyunk. Ha pontos statisztikát akar, akkor van az is – mondja, amikor nem teljesen biztos a válaszban, és fellapozza ötven éve vezetett feljegyzései valamelyikét. Sajnos nem meglepő, hogy az adatok szerint ezt a falut is többségében idősek lakják már, és egyre kevesebb az állandó lakos. Jelenleg 143-an élnek a 63 lakott házban, 98 az év nagy részében üresen áll. A kollektív megalakulásakor, 1962-ben a falu lélekszáma még 685 volt, több mint 150 kisgazdaság működött. Ekkor kezdték meg a település vízhálózatának kiépítését, aztán jött a „téesz” és a vizet bevezették az istállókba – mondja id. Szávai Márton. A házakba csak harminc év múlva – a kilencvenes években – jutott el. A gáz bevezetése drága lenne, de erre igazából nincs is szükségük, mindenkinek van erdeje, így fája is – tudjuk meg az idős tanítótól, aki elmondja, a falu lakói szinte mind a tejből élnek, szegényesen, a jövőt kilátástalannak látják, mert a kisgazdaságok nem tudják felvenni a versenyt a nagyipari termeléssel és a fejlett munkagépekkel.

A látogatók egyre csak jönnek
Talán a turizmusra lehetne építeni, mondom, hiszen Énlaka a Kulturális Világörökség várományosa, igaz, a kilencvenes évek eleje óta tartó próbálkozások ellenére még nem sikerült valóban részévé válnia. A külföldi turisták körében annyira kedvelt, hogy a településen végigsétálva legalább három-négy kisebb turistacsoportot látunk, magyar rendszámú autóik a helység központjában, az út szélén sorakoznak. Ők többnyire el is mennek, miután megnézték a települést, mondja a nyugalmazott tanító és lánya. Bár tudják, hogy az idegenforgalomban vannak kiaknázható lehetőségek, nem hiszik, hogy ez egyhamar megoldhatná a lakosság megélhetési problémáit. Tájékoztatni kellene az embereket, és összefogni a közösséget, mert szellemi vezetés nélkül ezt a kérdést nem lehet megoldani. A rossz utak, amelyek az érintetlenség megőrzését segítik, egyben az elszigeteltséget is növelik. Jóval több hátránya van, mint előnye. A húszéves lemaradást nem lehet máról holnapra behozni – mondja id. Szávai Márton.

Arany és még értékesebb kincsek
A település már az ókorban is lakott volt, a római légió egyik csapatteste állomásozott az itt felépített határerődben, és egy polgári település is kialakult itt. A jelenlegi unitárius templom helyén a római főisten tiszteletére épített Jupiter-szentély állt, amelynek két faragott fogadalmi oltárköve most is látható a templom falába építve, illetve a külső fal mellett. A felirat alapján vélhetően a római civil település vezetője és annak fia állíttatta – mondja id. Szávai Márton. Később a falu határában jelentős mennyiségű aranypénzt találtak, amit valószínűleg az avarok hagytak hátra. A történet szerint egy cseléd állt egy nagy fa közelében, amibe belecsapott a villám, majdnem agyonütve őt is. A fát gyökerestől kiforgatta a földből, ekkor vette észre a fa gyökere alá rejtett aranypénzeket. A földek művelése közben később is találtak arany pénzérméket. Az ötvenes években egy idős asszony talált egyet, a felfedezés azonban a hatóságok tudomására jutott, melyek még hosszú ideig zaklatták emiatt, azt feltételezvén, hogy többet rejteget. A végén már azt az egyet is elátkozta – mondja nevetve a nyugalmazott tanító, hozzátéve, később még fémdetektoros kincskeresőket is láttak errefelé. A templom 1976-os renoválásakor fedezték fel a két római kori oltárkövet, valamint a római kori sírt és épületromokat. A nyugalmazott tanító részt vett a munkálatokban. Több koponyát és csontvázat is találtak, mondja, az 1661-es tatár betörés nyomaira utalva. A járótéglákat és a homokot eltávolítva pernyeréteget találtunk, olyan friss volt a szaga, mintha egy napja lett volna a tűz – meséli. A tatárok elől akkor nagyon sokan a templomba menekültek, ám mind odavesztek, ugyanis a tatárok rájuk gyújtották az épületet. Állítólag a templomkertben egy magas hársfára felmászva próbáltak segítséget hívni, miközben a tatárok már hordták a tűzhöz szükséges szalmát a templom köré. A hatalmas törzsű, 6–700 évesre becsült, védett zádokfa most is ott áll a templomkertben, amint arról meg is bizonyosodunk a faluban sétálva. Gondozni kellene, mert annyira ellepte a kecskerágó, vagyis a fagyöngy, hogy már télen is zöld. Örökzöld lett, mondja id. Szávai Márton. A templom egyébként kazettás mennyezetéről híres, valamint az egyik kazettán olvasható kétsoros rovásírásról, amely 1668-ból származik. „Egy az Isten. Georgius Musnai Dako” – ez a legvalószínűbb olvasata, csak az utolsó szó jelentése képezi vita tárgyát.

Labirintus
Az idegenvezetést Szávai Piroska vállalja, a kacskaringós utcákban sétálunk, melyekből szinte minden családnak jutna egy, hiszen az utcák száma negyven körül van. Mondom is, hogy elsőre nem tudnám, merre induljak. Pár éve itt járt egy román TV-stáb, meséli Piroska, és a labirintust keresték. Először nem nagyon értette, mit akarnak, míg rá nem jött, hogy az utcahálózatra gondolnak. Annyira azért nem bonyolult, mondja nevetve. Egyébként jó pár riportfilm készült már a faluról – teszi hozzá.
Ez az iskola, mondja kissé elkomorodva, egy gondozott udvaron található, szép épületre mutatva. A tanítás Énlakán több mint négyszáz éves múltra tekint vissza, valamikor még bentlakás is volt itt. Itt tanított édesapja, majd egészen mostanáig ő is. Idén – négyszáz év óta először – megszűnt az oktatás, egy alsó tagozatos gyermek sincs már a faluban – tudjuk meg Szávai Piroskától. Tovább sétálva elmondja, nagyon sok külföldi, többnyire magyarországiak vásároltak házakat itt, hírességek is, emiatt azonban nagyon felmentek az árak. Ez a néhai Illés Lajos háza, mutat rá egy másik házra. Az Illés alapító tagja valóban sokat volt itt, a kilencvenes évek elején szeretett bele a faluba, és megvásárolta a házat. Sokat komponált Énlakán, egyik rockoperájának dalait is itt írta – tudjuk meg. Egy darabig fel sem ismerték a helyiek. 2007-ben bekövetkezett halála óta özvegye már csak nagyon ritkán jön ide – mondja Szávai Piroska.

Firtos lova és az időjárás
A házak közül nagyon sok jellegzetes, külső tornácos ház, a keskeny tornác az épület utcára néző oldalán fut végig. Nem ilyen az, amely előtt megállunk. Ez a legfiatalabb ház a faluban – mondja Szávai Piroska, majd meglepetésemet látva mosolyogva mondja, jól hallottam, hatvan évvel ezelőtt építettek utoljára házat itt. Egyébként néhányat nagyon szépen felújítottak, miután megvásárolták. A Budapesti V. kerület önkormányzata által megvásárolt ház is ilyen, amely az egyik legszebb helyen áll a faluban. Ők évek óta rendszeresen támogatják Énlakát. Lassan visszajutunk oda, ahonnan elindultunk, az út szélén parkoló autóhoz. A regéből ismert Firtos lovát nézzük, amely a helyiek számára elárulja, milyen idő várható. Nehezen körvonalazódik a ló alakja, segítség kell ahhoz, hogy felfedezzük. Már csak a háta és a lehajtott nyakát borító sörénye látszik ki a hegy oldalát borító erdőből. A páratartalom hatására megváltozik a színe – magyarázta korábban id. Szávai Márton. Süt a nap, de a ló már haragos szürke színű. Két napon belül biztos eső lesz – mondja búcsúzás előtt Szávai Piroska.

Széchely István

Az unitárius templom
Orbán Balázs tesz először említést a mennyezeten látható rovásírásról, jelentőségét így foglalva össze: „Nevezetes és megbecsülhetetlen nemzeti kincs e felirat, mert az az oly sokak által kétségbe vont hun-scitha irásnak ma létező egyedüli példánya, mely az egyoldalu tagadásnak minden útját bevágja. Bizonyitványa annak, hogy ezen ős, még Ázsiából kihozott irásmodor a 17-ik században mint felirati irmodor annyira elvolt terjedve, hogy az egyszerű falusi mesteremberek is ismerték.”

Könyvfigyelõ

2009-04-10T05:23:00.000-07:00

Könyvfigyelõ

Firtos-környéki locsolóversek

Dr. Molnár István - Szõcs Lajos: Húsvéti hajnalozás és locsoló versek. II., bõvített kiadás, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1998.

Húsvéti hajnalozás és locsoló versekA húsvéti szokássorozat a Firtos alatti Énlakán, a ma már, sajnos, jórészt elöregedõ faluban csak töredékeiben él, s hajdani teljességében csupán az emlékezés nyomán lehet rekonstruálni. Ezt kísérli meg dr. Molnár István, tanulmányában az énlaki húsvéti hajnalozás menetét írja le. A locsolás itt is a húsvét ünnepi szokásainak központi cselekménye, amelyre az ifjak és férfiak a hagyomány elõírásai szerint korcsoportokba szervezõdve készülnek fel. Az alapos tanulmányból megtudjuk, a korcsoportokba való tartozás két, a fiatalok életében igen fontos korcsoport-meghatározó esemény alapján történik: az egyik világi vonatkozású (behívás a katonai szolgálatra); a másik vallási tartalmú (a konfirmálás). Az ezekhez való kapcsolat határozza meg a locsolásra induló korcsoportok összetételét; általában két hagyományos csoport szervezõdött, a nagylegények csoportja (a már besorozott legények, a sorozás elõtt állók és az újonnan konfirmáltak), a másik a kicsi legények csoportja (a legközelebbi konfirmálók és a közvetlen utánuk következõ iskolások). A jó beszédû fiúkra hárul a szószólói szerep, öntözéskor a beköszöntõ, ráfelelõ és elbúcsúzó verseket mondják, de a többiek sem maradnak feladat nélkül; van, aki a hangszert hordozza házról házra, s nem kevésbé fontos a kosárvivõ és a pipés szerepe. A kosárba gyûjtik késõbbi elfogyasztásra ugyanis a tojásokat, kalácsot, süteményt; a pipés pedig a kapott italt õrzi a jellegzetes korondi korsóban, a pipében. A kötetben olvasható Szõcs Lajos locsolóvers-gyûjteménye; a 40 adatközlõtõl (többnyire tanítóskodása alatt) gyûjtött versek a Firtos-környéki, énlaki, küsmödi és korondi népi költészetbe is betekintést engednek, ám a további locsolásokra való felkészülésben is haszonnal forgatható.

Dési László
(Könyvjelzõ)

Énlakiak 1848-49-ben

2009-03-18T13:16:00.000-07:00

Sz. Neve és foglalkozása Származási, születési hely, vagy lakhely Szül. Megh. Katonai rang vagy megbizatás
01. Ádám Mózes Énlaka Közvitéz
02. Balog Ferenc Énlaka 1824 1905 Közvitéz
03. Bíró Mihály Énlaka Közvitéz
04. Bíró Miklós Énlaka 1832 1928 Közvitéz
05. Bíró Péter Énlaka 1830 1929 Közvitéz
06. Id. Demeter József Énlaka 1818 1907 Közvitéz
07. Fülöp Jakab Énlaka 1832 1930 Közvitéz
08. Györfy János földm. Énlaka 1826 Közvitéz
09. Kerestély Dániel földm. Énlaka Kossuth-huszár
10. Kerestély György Énlaka 1826 Kossuth-huszár
11. Id. Patakfalvi Mihály Énlaka 1823 1906 Kossuth-huszár
12. Id. Patakfalvi Sámuel Énlaka 1829 1906 Közvitéz
13. Szász Ferenc Énlaka 1829 Közvitéz

Forrás:
Balázsi Dénes: Az 1848-49-es Magyar forradalomban és szabadságharcban résztvett unitárius falvakból származó honvédek. In: A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok 1848-49-ben. Erdélyi Unitárius Egyház. 2000

Könyvajánló

2009-03-08T14:31:00.000-07:00

Szerző(k): Janitsek Jenő , Szőcs Lajos

A könyv címe: Énlaka jelenkori és történeti hely- és családnevei
Kiadás: Budapest, 1998
Kiadó: ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsop.

Sorozat: Magyar Névtani Dolgozatok

Témák: Nyelvészet, Helytörténet

Énlaka - néveredet

2009-03-08T14:11:00.000-07:00

Kővári Benkő, „Száz történeti rege” című gyűjteményéből:

„Ugyan is egy fiait osztóztató atya a Firtósból leindulva monda fiainak: itt „Énlakom, ez lett Énlaka tovább haladva mondá nagyobb fiának ”e tied” e lett Etéd, ismét odább haladva mondá második fiának: itt neked e „kis mod” e lett Küsmöd. Itt letelepedvén harmadik fia nyugtalankodva kérdé hogy ő hol telepedik „neked is” szolok ma a helyre mutatva hol Szolokma épült, haza mentében pedig kérdi legkisebb fiát hogy hát nem békétlenkedik e? Adjha akarsz atyám, mond ez, s ővé lett a gyönyőrűen fekvő Atyha.” – Ez a története az apának, aki elindult fiaival, hogy szétossza birtokát a gyermekei között.

Látjátok feleim szemetekkel?

2009-02-27T12:58:00.000-08:00

Hol látható Firtos lova?

Látjátok feleim szemetekkel? Erről szól ez a történet. Olyasvalamiről, ami szemmel nem látható.

Amikor kisgyermek voltam úgy aludtam el majdnem minden este, hogy édesapám bejött a szobába, leült az ágy szélére, elmondtuk együtt az esti imádságot, aztán mesélt. Mesélt régi időkről, mesélt nemzetünk történetéről, mesélt királylegendákat, mesélt helyi mondákat. Szertartásos cselekedet volt ez esténként. Ilyenkor a félhomályban megelevenedtek a bútorok és minden átrendeződött hol várnak, hol templomnak, hol mezőnek, hol barlangnak, hol szegény paraszti háznak. A tömbházlakás kis szobájába ilyenkor látogatott vendégségbe kaputörő Botond, Firtos tündérkirálynője, Attila király, Világszép nádszálkisasszony. Ilyenkor vonultak át a lakáson tatár kánok, erdélyi fejedelmek, szabadságharcosok, mesefigurák...

Már egy ideje udvaroltam a feleségemnek, amikor elvittem Énlakára, hogy megmutassam neki gyermekkorom egyik ilyen mesebeli helyét: Firtos lovát és a hely tündérvilágát. Arramenet regéltem neki a gyermekkori estékről, nannyámék tűzpatoggásos meséiről a sütőházban, a firtosi tündérekről, a várról, gyermekkori barangolásainkról, arról, hogy a ló miként üzen ma is az énlakiaknak...

Kedvesem belegyönyörödött a tájba. Aztán nézte, nézegette Firtos lovát. Egyszer megszólalt: Ne haragudj, hol is kell néznem azt a lovat, mert én semmit nem látok? Magyaráztam neki, mutattam innen is, onnan is. Nem látta.

Eltelt valamennyi idő. Újra ott jártunk. Tündérkertben a Firtos alatt. Kislányunk, Dorottya is velünk volt. Meséltem neki a tündérekről, Firtos lováról... Ahogyan öleltem és meséltem, ugyanaz az érzés jött vissza, mint gyermekkoromban, a bethlen negyedi tömbházlakás negyedik emeletén, amikor életre kelt egy más valóság. Vagy amikor az öregeket hallgattam szénacsinálás idején, vacsora után, félig már szundítva a sezlonon.

Páromhoz fordulva kérdeztem: Tudod, hol van a ló? Kérdő szemei rám kerekedtek. A mellkasomra tett kézzel mondtam: Itt bent.

Látjátok feleim szemetekkel? Amíg bent nem látjátok, szemetekkel sem látjátok.

Ez minden szent hely üzenete.
Ez a szülőföld üzenete.
Ettől lesz a másnak csak egy hely, számotokra a világ közepe.

Látjátok feleim? Így van ez.

Demeter Sándor Loránd
unitárius lelkész
Székelyderzs

A székelyek fizikusa

2009-02-27T01:38:00.000-08:00

Énlakán született Toró Tibor, a székelyek fizikusa. Vallomása itt olvasható: http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/05-10/staar.pdf

Így épült a firtosi kilátó

2009-02-26T12:12:00.000-08:00

„Ébresszük együtt a firtosi tündérvilágot!”

„A Firtos-hegy kebelében ma is tündérek élnek. Aranyoszlopos palotában laknak, s csak éjjel, szép holdvilágban jönnek ki a föld felszínére.”

„

A VII. székelyföldi kaláka helyszíne Korond és Farkaslaka között félúton, a Firtos hegy tető alatt, három település, Firtosváralja, Énlaka, Székelypálfalva összefogásával valósult meg. A térség az Erdélyi-medence keleti peremén, a Székelyföld középső részén fekszik. A legközelebbi város és vasútállomás Székelykeresztur (23 km), Székelyudvarhelytőlvaló távolsága 28 km. A falvak elzárt pár száz lelkes kis közösségek. Kiemelkedik közülük Énlaka, amely a Világörökség része. A környező táj életem egyik legszebb élményét nyújtja, szeszélyes formájú legelős dombjaival, többszáz éves bükk hagyásfás legelőivel, bükkös erdeivel, és gyümölcsfákkal ékesített falvaival, és természetesen a tájhoz tartozó, azt művelő és az abból élő egyenes gerincű és tiszta szemű emberekkel.

A kaláka előzménye az volt, hogy a Firtos tetőn közel 20 éve még állt egy háromszintes katonai kilátó, mely mára teljesen elkorhadt. A helybeliek azt szerették volna, ha a kilátó újra megépül, hiszen gyönyörű kilátás nyílt onnan, közel hatvan település látszódott. A helyszínelésünk során kiderült, hogy idővel megnőttek körülötte a bükkfák. Így közel harminc méteres kilátónak kellett volna megépülnie, ami viszont már az általunk szervezett kaláka kereteit felülmúlja. A torony területe ráadásul természetvédelmi terület, és régi szakrális hely. Nagy megkönnyebbülésünkre sikerült a helybelieket „lebeszélni” arról, hogy a kilátó a hegytetőn épüljön. Solymosi Alpár firtosváraljai unitárius lelkész volt a fő szervező segítőnk. Az általa összehívott falufórumok során körvonalazódott, hogy a kaláka keretein belül milyen tennivalók is várnak ránk.

A fő szervező erők és támogatók a budapesti Ars Topia Alapítvány, az egyházközösségek, a falvak önkormányzatai, vállalkozók és egyéni szponzorok voltak.

A kaláka fő célja a közösségépítés volt, melynek keretén belül a Szeles-dombi részen megépült egy filagóriás kilátó, mindhárom falu központjában kihelyezésre kerültek információs táblák, valamint a templomoknál, település- és utcanévtáblák is készültek. A templomok előtti információs táblák elmesélik e szent helyek történetét, míg a központokban állított táblák a falu történetét hivatottak bemutatni. Az utcanevek a szájhagyomány alapján kerültek kihelyezésre. Érdekes volt tapasztalni, hogy mennyire elfelejtődnek. A helyiek egymástól kérdezték, hogy „te milyen utcában is laksz?”, és erre többször volt az a válasz, hogy „fogalmam sincs”. De szerencsére azért az öregek még emlékeznek. A táblák a hagyományos székely festési eljárással készültek, oxidos festékekkel és lenolajas kezeléssel. A településtáblák még matt lakkal le lettek kezelve, mivel a napnak kitett helyeken egy idő után a festés elkezd kikopni. Az oszlopok cserefából készültek, melyeket a kaláka egyik fő támogatójától, Kolumbán Gábortól, az unitárius egyház főgondnokától kaptunk. A kilátó fenyőfából készült. A pallózat szintje 3 méter magasan, a tetőzet 7,5 méter magasan van. A legnehezebb feladat a kilátó építésénél a tartóoszlopok elhelyezése volt. Hogyan állítsunk fel majd nyolc méter magas oszlopokat kézi erővel? Közben rájöttünk, hogy sehogy, de azért sikerült felállítani egy trágyarakodógép segítségével és az égiek hathatós támogatásával.

A falvak reményeink szerint a kaláka alatt újra egybekovácsolódtak, és ez csak a kezdete volt ennek a folyamatnak. A tartóoszlopok fejezetfaragásainál a helyi motívum és szimbólumkincset alkalmaztuk. Nagyon jó érzés volt látni a kalákázókon, hogy mennyire élvezik a kétkezi munkát és milyen könnyen beletanulnak a favésők használatába, s szinte magától értetődően használják azokat, pedig még soha nem volt még a kezükben. Az eredeti tervek szerint az oszlopok kopjafára emlékeztettek, de ahogy az énlakai tanító mesélte nekünk, a kopjafa az elmúlást szimbolizálja, míg a faragott fejezetvégek a jövőről és a jövőnek szólnak. És mi ennek a szellemében dolgoztunk, hiszen jövőépítő kalákákról van szó.

A kaláka résztvevői sok helyről jöttek, főleg tájépítész hallgatók, tanítónők, vándorépítészek, tájépítészek, Magyarországról, Erdélyből, sőt két diák Münchenből.

A szállást családoknál kapták az ideérkező kalákások, a faanyagot a közbirtokosság, valamint támogatók adták. A vacsora és az esti programok két-két naponta más-más faluban rendeztük.
A munkát kicsit megnehezítette, hogy a munkák négy helyszínen folytak, a Szeles-dombon készült a kilátó, Firtosváralján az utcanév-táblatartó oszlopokat faragtuk, Énlakán voltak a festési munkák, Székelypálfalván készültek az információs táblák. És közben az embereket és az anyagokat, az ebédet hozni-vinni kellett. De csak így lehetett megoldani, hogy minden falu részt vegyen a munkában, és mindnyájan magukénak érezzék a kalákát, hiszen ez volt a cél. Kezdetben a helyiek nagy része kívülről nézte, „mit is csinálunk itt”, de lassan rájöttek, hogy Nekik és a tündéreknek dolgozunk.

A kezdeti szervezések közben derült ki számunkra, hogy egészen „véletlenül” müncheni és magyarországi tájépítészhallgatók régiófejlesztési munkát végeznek a firtosi térségben. Ennek a fejlesztési munkának egy megalapozó gyakorlati része volt a kaláka.
Az esti programok között volt táncház, a firtosi régiófejlesztési munkáról szóló, Szávai énlaki tanító bácsi beszélt az ősi minták jelentéséről, szimbólumrendszeréről, Józsi bácsi hegedülése.
Az avatóünnepség a kilátónál volt, ahol beszédet és közös imát tartott a három település lelki vezetője, a firtosváraljai és az énlaki unitárius lelkész és a székelypálfalvi katolikus pap. A résztvevők emléklapot kaptak, és közös étkezés volt egy kecskeolló /gida/ elhagyhatatlan részvételével gulyás formájában.

Reményeink szerint a kaláka jövőre folytatódik, hiszen és sok a tennivaló. A környéken igen sok az elhagyott forrás, melyek helyrehozatalával a „tündérvilág” tovább ébreszhető.

László Viktor

Húsvéti hajnalozás

2009-02-26T12:03:00.000-08:00

Dr. Molnár István - Szõcs Lajos: Húsvéti hajnalozás és locsoló versek. II., bõvített kiadás, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1998.

A húsvéti szokássorozat a Firtos alatti Énlakán, a ma már, sajnos, jórészt elöregedõ faluban csak töredékeiben él, s hajdani teljességében csupán az emlékezés nyomán lehet rekonstruálni. Ezt kísérli meg dr. Molnár István, tanulmányában az énlaki húsvéti hajnalozás menetét írja le. A locsolás itt is a húsvét ünnepi szokásainak központi cselekménye, amelyre az ifjak és férfiak a hagyomány elõírásai szerint korcsoportokba szervezõdve készülnek fel. Az alapos tanulmányból megtudjuk, a korcsoportokba való tartozás két, a fiatalok életében igen fontos korcsoport-meghatározó esemény alapján történik: az egyik világi vonatkozású (behívás a katonai szolgálatra); a másik vallási tartalmú (a konfirmálás). Az ezekhez való kapcsolat határozza meg a locsolásra induló korcsoportok összetételét; általában két hagyományos csoport szervezõdött, a nagylegények csoportja (a már besorozott legények, a sorozás elõtt állók és az újonnan konfirmáltak), a másik a kicsi legények csoportja (a legközelebbi konfirmálók és a közvetlen utánuk következõ iskolások). A jó beszédû fiúkra hárul a szószólói szerep, öntözéskor a beköszöntõ, ráfelelõ és elbúcsúzó verseket mondják, de a többiek sem maradnak feladat nélkül; van, aki a hangszert hordozza házról házra, s nem kevésbé fontos a kosárvivõ és a pipés szerepe. A kosárba gyûjtik késõbbi elfogyasztásra ugyanis a tojásokat, kalácsot, süteményt; a pipés pedig a kapott italt õrzi a jellegzetes korondi korsóban, a pipében. A kötetben olvasható Szõcs Lajos locsolóvers-gyûjteménye; a 40 adatközlõtõl (többnyire tanítóskodása alatt) gyûjtött versek a Firtos-környéki, énlaki, küsmödi és korondi népi költészetbe is betekintést engednek, ám a további locsolásokra való felkészülésben is haszonnal forgatható.

Dési László
(Könyvjelzõ)

Firtos és Tartod

2009-02-26T09:00:00.000-08:00

Hej, régi vár még ez a Firtos vára is! Tündérek építették, még azon melegében, hogy az Úristen a világot megteremtette. Mikor a tengervíz lefolydogált-szűrődött a föld színéről, egy gyönyörűséges tündérkisasszony szállt a fellegek közül ennek a magas hegynek a tetejébe! Ott letelepedett a többi tündérrel, s mindjárt elhatározták, hogy egy szép várat építenek oda. Ezt a tündérkisasszonyt Firtosnak hívták, de volt neki egy leánytestvére még, egy Tartod nevű, aki megátalkodott rossz teremtés volt, s mindig irigykedett Firtosra.

No, hozzálátnak a tündérek a vár építéséhez, dolgoznak serényen éjjel-nappal. Arra vetődik Tartod, s azt mondja Firtosnak irigykedve:

- Azért is megmutatom, hogy ma éjfélig szebb várat építek a tiédnél, s ennek a tiédnek elvitetem az alapkövét az én váramba.

Firtos vára készen is volt már este, a tündérek nagy örömükben tüzet gyújtottak a vár falain, s úgy táncoltak körülötte. De éjfélkor csak ott termett Tartod az ő gonosz tündéreivel, egy szempillantásra kifeszítették Firtos várának alapkövét, nagy hirtelenséggel kifúrták, vasrúdra húzták, s úgy repültek vele Tartod vára felé. Repültek a gonosz tündérek az alapkővel, de amikor Korond fölé érkeztek, s a kakasok éppen éjfélre kukorékoltak, a vasrúd kettétört, a kő leesett a Korond vizébe. Most is ott van, aki nem hiszi, nézze meg a "lyukas követ". Azonban amikor a kő leesett, összeomlott Tartod vára is.

Firtos lova

2009-02-26T08:47:00.000-08:00

Lakott Firtos várában egy szépséges tündérkisasszony. Ez a tündérkisasszony megszeretett egy szegény, dali legényt, de a tündértörvény olyan volt, hogy nem találkozhattak egymással szívük szerént, mindig éjnek idején kerültek össze a tündérkert filagóriájában. A legény minden áldott este fellovagolt a meredek sziklán, a tündérkisasszony pedig kiállott a vár fokára, megfogta a legény kezét, s úgy segítette föl magához. Egy este megint várja a szegény legényt a tündérkisasszony. Jő a legény, vágtat felfelé nagy bátran, s mikor a vár fokához ér, nyújtja a kezét a tündérkisasszony felé. De ebb’ a szempillantásba’ megsiklik a ló, a legény magával rántja a tündérkisasszonyt, s a rengeteg mélységbe zuhantak. A ló pedig fennakadt a szikla oldalán, odatapadt, s azon módulag kővé változott. Még most is rajta van a nyereg s a kantár. Hanem, hogy a szavamat össze ne keverjem, ezt a lovat a tündérkisasszony ajándékozta volt a legénynek, s azért hívják Firtos lovának. De aztán ez a ló nem is hiába, hogy tündér lova volt, mert most is az ő színe változása után jár az idő. Mikor ennek a kőlónak fehér a színe, meleg napok járnak, mikor pedig színében megsötétedik, hosszú eső lesz utána...

Mesélj el egy történetet Énlakáról!

2009-02-25T13:47:00.001-08:00

Szeretnék minél több Énlakával kapcsolatos élményt, történetet összegyűjteni. Van egy jót történeted emberekről, helyekről? Megjegyzés formájában kérlek küld el, szerkesztem és közzéteszem TÖRTÉNETEK ÉNLAKÁRÓL címszó alatt.
Köszönöm a segítséget.

Énlaka - Unitárius templom

2009-02-25T02:21:00.001-08:00

A Firtos hegy alatt települt falu északkeleti magaslatát XV. századi, keletelt, kőfallal körülvett templom uralja, Övpárkányokkal tagolt gúlasisakos tornyát, mely 1830—1833 között épült, a körbefutó cinteremfal fogja közre, s egy fedett folyosó köti össze a templom déli bejáratával. A kerítésfalban délen, közvetlenül a torony mellett, valamint északon

84. A templom alaprajza

nyílik egy-egy faragott fakapus bejárat. A déli a gótikus szemöldökgyámos kapuk formáját követi, pálcatagos kereteléssel, szemöldökén ezzel a felirattal: EX PIO ERGA DEUM ET ECCLAM ZELO EXTRUXIT PROPRIO ARTIFICIO JOANNES PHVLÖP CURATOR ECCLEZE ENLAKIENSIS AO. 1753. Az északi kötött kapu szárait gyémántmetszést utánzó véset díszíti, szemöldökére ez van írva: EDIFICATUM PER ME JOH. FVLOP ANNO 1745. A cinteremfal belső, délnyugati részén a falazat kövei között egy másodlagos elhelyezésű, kora gótikus profilú, 13 cm átmérőjű kis körablakot láthatunk, melyet egy kocka alakú kőtömbbe faragtak.

A cinterem közepén emelkedő templom kettős térfűzésű: a támpilléres szerkezetű, téglalap alakú hajóhoz keskenyebb, sokszögzáródású, szintén támokkal erősített szentély csatlakozik. A hajó nyugat felé háromszögű oromzattal zárul, sarkain átlósan épített, kétosztású, faragott vízvetőkkel tagozott támpillérekkel. A vályúzatos vízvetők beton fedőlap alatt vannak, a hajó falainál és támjainál rézsűs lábazatot találunk, faragott köveit néhány helyen vakolat takarja. A nyugati kőkeretes kapu szamárhátíves, élszedetes profillal. A hajó déli falát két támpillér három falmezőre tagolja, de az egyik támot a portikusfal takarja. Középen nyílik a szemöldökgyámos déli kapuzat, kőkeretének profilját vályúzatok közé fogott pálcatag alkotja, hullámtagú metszésről indítva. Az ajtószár jobb oldala valamikor megsérült, most hasonló tölgyfa profil egészíti ki. A déli fal harmadik mezőjében későbbi alakítású félköríves ablak nyílik. A diadalív falánál két egyenes állású támot találunk, az északiról hiányoznak a faragott kövek, ugyanígy az északi fal két támja közül az egyikről is.

A szentély a nyolcszög öt oldalával zárul, öt gótikus támmal erősítve. A déli oldal második falmezőjét ismét egy újabb félkörívű ablak töri át, a délkeleti csúcsíves, kőrácsos ablak eredeti, csak osztósudara hiányzik. A lábazat a szentély támjain is ferde metszetű, kivéve az

85. Nyugati kapu

északi falat, hol hajdan sekrestye állott. A templom külső falát kettős vonóvaspánt erősíti.

A templom belsejét középkori építése óta átalakították. A hajót 1668-ból való, szépen festett kazettás mennyezet fedi. Három kazettát szöveg tölt ki, hat virágminta mellett rövid feliratokat láthatunk, a szegőlécen pedig még egyszer megjelenik a festő neve és az évszám. A templom történetéről és a mennyezet készítéséről ezek a feliratok szólnak: D.O.M.S. HOCCE TEMPLUM PER MAN. NOXIUS IMMANIUM TARTARORUM ANNO 1661 IN CINERES REDUCTUM BENEFICIO ET PIO ERGA DEUM ZELO INCOLAS JENLAKIENSIS ET MARTONOSIEN. IN HONOREM UNI VERI DEI LACUNARE TECTUM ARTE PICTORIA INSIGNIT A. 1668 GEORGIUS MUSNIENSEM, PASTORE EXISTENTE JOHANNE ÁRKOSI. Mellette olvashatjuk: PECCATUM IDOLATRIE CONDIDIT IN TERRIS HOMINEM DEUS UNIC UNUM FACTUS HOMO MULTOS FECIT IN ORBE DEOS — TEMPORE EDILIUM MICH. BÁLINT, PETRI SEBESTYÉN, GEOR. MIKLÓS, AND. SIGMOND. Az előbbi fölötti kazettán a SCALA COELI egész mezőt kitöltő felirata van. Egyik kazettán az asztalos nevét láthatjuk: PER

86. A déli kapu

87. A cinterem falában található kis körablak

88. Kőrácsos ablak a szentélyből

89. Támpillér vízvetője és lábazata

MANUS MENSARII ANDREAE SZASZ MENSE AUGUSTO, egy másikon a festő rovásírással is megörökítette nevét: DEUT. VI. EGY AZ ISTEN — GEORGIUS MUSNAI DAKÓ.

A hajó nyugati bejáratának ajtószárnyán hajdan hosszú felirat állt. Ma a szürke festés alól csak az 1737-es évszám sejlik, A hajó nyugati felében lévő fa orgonakarzat mellvédjének hosszú feliratából megtudjuk: CHORUS HICCE AEDIFICATUS EST AO.D. 1770 [...] PER MANUS ARTIFICIS GREGORII TOT. A klasszicista orgonaszekrényen az 1848-as évszám látható.

A hajót és szentélyt vaskos falú, nyomott csúcsívű diadalív választja el, északi oldalához építve szószék áll, melynek volutás koronája KÉSZÜLT 1758-ban, UJITTATOTT 1828. A szentély szintén kazettás mennyezetű, sötétkék festéssel, közepén ovális táblán ezt olvashatjuk: RENOVÁLTATOTT 1828-BA AMBURUS MIHÁLY CURATORSÁGÁBA. A szentély XV. századi építéséből ma az északi falban egy szemöldökgyámos, élszedéses sekrestyeajtó kőkeretét találjuk és egy négyszögletes, pálcatagos profillal keretelt szentségtartó fülkét, melynek fa ajtaja van. Későbbi építésű a festett mellvédű fakarzat a szentélyzáródásban, közepén felirattal: CHORUS HICCE AEDIFICATUS EST AO.D. 1770 PIO ERGA ECCLESIAM DUCTU BENEFICIO G.N. PAULI FÜLÖP IN GLORIAM ET LAUDEM UNIUS VERI DEI ET FILII EJUS JESU CHRISTI ET RATIONEM PSALMO DIASTRATUM EXISTENTE CU-

90. Szentségtartó fülke kőkeretelésének metszete

91. Sekrestyeajtó

92. Feltárt alapfalak a szentélyben (Molnár István után)

RATORE PAULO FÜLÖP AEDILIBUS MICHAELE FÜLÖP ET PETRO BÁLINT PER MANUS ARTIFICIS GREGORII TOT. Utána a Zsolt. 150, 6. és Efézus 5, 18—19. bibliai helyek idézését olvashatjuk. Alatta egy festett hátaspadot találunk, rajta külön keretben, papírlapra írva hosszú szövegű megemlékezést olvashatunk nemcsak e pad 1749-ben történt készítéséről, hanem a Szent-Ábrahámi Lombárd Mihály püspök vizitációjakor kelt azon rendelkezésről is, hogy a templomba padokat kell készíteni. A mai padsorok 1861-ből valók. A papi pad felirata: KÉSZÜLT 1855. FÜLÖP MIHÁLY GONDNOKSÁGÁBA. A hosszú feliratot tartalmazó Úrasztala 1759-ből való.

A templom 1976. évi javításakor, az eredeti padlószint és kőpadló helyreállítása, valamint a falak alsó részét fedő sérült vakolat megújítása során a hajó keleti felében a feltárók által a római korból feltételezett sírt, a szentélyben a mai középkori templomnál korábbi építmény alapfalait találták. Az 1 m vastagságú fal észak—dél irányban átszeli a szentély keleti felét, közben kétszer derékszögben megtörik. Az első megtörés előtt egy keskenyebb fal indul ki keleti irányban. A déli oldalon e fal előtt egy négyzetes alapozásra is bukkantak, mely az előbbi falakhoz tartozott. Az alapfalak a mai szentély alapfalai alá hatolva folytatódnak. A mellékletek alapján a kutatók egy hajdani római Jupiterszentélyt feltételeznek. Ugyanakkor két feliratos fogadalmi oltárkő is került napvilágra a mai templomfalakból, egyik a diadalív déli falának padlószintjében elhelyezett sarokköve, a másik a hajó déli támpillérének alsó sarokköve volt. A Firminus által állított oltárkövet most is a diadalív falában találjuk, de már feliratával kifelé fordítva; a Serenus

93. Párkánytöredék a szentélyben

94. Ajtókeret töredéke

oltárkövet kiemelték onnan, és egy egyetlen darabból faragott kettős fokú lépcsőre helyezték a torony fala mellett (Molnár István: Az énlaki unitárius műemlék-templom 1976. évi javítása. 31—39.).

Ezzel a renoválással került felszínre három középkori töredék. Legkorábbi, a szentély déli falában, másodlagos beépítésben talált indadíszes párkánytöredék; hasonló díszítésű faragványokat a XII. század második felétől a XIII. század közepéig terjedő időből ismerünk. Valamivel későbbinek tűnik egy hengertagos profilú ajtószárkő letört sarka, ez a mintegy 26 cm hosszú töredék egy késő román kori kapubéllet megmaradt darabja. A hajó kutatóárkából, égett törmelék közül egy téglaborda-töredék is előkerült, egyetlen hírmondója a hajdani késő gótikus boltozatnák. Több helyen a kutatóárokból freskós vakolatdarabok kerültek elő.

A javítás során még néhány dolgot meg lehetett figyelni: a gótikus templomépítéshez több nem profilált, római épületromból származó kővet használtak fel. Az eredeti padlószintet terméskőlapokból alakították ki; ezt a renoválással helyre is állították. Az 1661-es pusztítás nyomait a talajon épülettörmelék és égett réteg később elegyengetett szintje, a falakon a vörösre égett eredeti vakolat jelezték (Molnár, i.m. 32, 34.).

A toronyban két harangot találunk. A nagyobbikon ezt olvashatjuk: KÉSZÜLT AZ ÉNLAKI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG HIVEINEK ÁLDOZAT KÉSZSÉGÉBŐL 1925 ÉVBEN. FERROAGRICOLA NAGYSZEBEN. A kisebbiken: ISTEN DITSŐSÉGÉRE ÖNTETETT EZ HARANG AZ ÉNLAKI UNITÁRIA ECCLESIA KÖLTSÉGÉVEL AN. 1797 DIE 8 JUNII.

Az énlaki templom egységes késő gótikus építés eredményeként áll előttünk. Az előzményekről csak jelzéseket kapunk a megtalált töredékekből. Hogy mint plébánia a XIV. század első felében már létezett, ez kétségtelenné teszi azt, hogy temploma is volt a mait megelőzően. A pápai tizedjegyzékben mint kis jövedelmű plébánia bukkan fel: 1333-ban „Item Petrus sacerdos de Jandalaka solvit II. banales.” (MonVat I. 115.) 1334-ben: „Item sacerdos de Jandlaka solvit I. banalem.” (MonVat I. 133.) Néhány töredékünk azonban ennél korábbi időre mutat. Egyelőre társtalanul áll az udvarhelyszéki korai emlékanyagban az indadíszes párkánytöredék. Nagyon fontos, amit jelez: díszítő célzatú kőfaragás alkalmazását a tatárjárás előtt. Egyelőre azonban egyéb korabeli tárgyi anyag hiányában nem köthetünk hozzá egy egész építkezést. Az első építést, ami feltételezhető, a hengertagos kapubéllet-töredék és a kis körablak mutatja; ezek eredhetnek egy késő román stílusú építésből, amihez már római korból való épületek anyagát is felhasználták. A legutóbbi javítás kapcsán végül is az építések egymás után következő szakaszai s azoknak a mai épülettel való összefüggései nem tisztázódtak, a talált alapfalak megnyugtatóan még sem a római korhoz, sem a kora középkorhoz nem köthetők, s feltételezés marad az is, hogy a diadalív körül megtalált alapozási árkok a korábbi templom alapfalainak vonalát jelzik.

A XV. század második felében ugyanazon a helyen új templomot építettek. Ennek alaprajzi és formai hasonlóságai Küsmöd XV. század közepi építkezései felé utalnak. A nyíláskereteknek és profiloknak hasonló alakítása alapján valószínűnek tartjuk, hogy a küsmödi templom építői dolgoztak Énlakán is. Az építést Énlaka mint a plébánia központja a filiákkal együtt végezte; Firtosváralja 1455 óta (SzOkl I. 169.), Firtosmartonos 1473 óta (Thorotzkay Lvt. 19.) okleveles adatokból ismeretes. Énlaka népességéről és társadalmi rétegződéséről csak egy évszázad múlva van adatunk. 1566-ban hat lófő szerepel „Iijenlaka” helységéből (SzOkl II. 200.), 1567-ben 28 kapu ugyanannyi szabad portát jelent itt (SzOkl II. 220.). 1576-ban a fejedelem 28 jobbágyporta után fizet adót „Janlaká”-ról (SzOkl IV. 37.).

A középkori templom épen állhatott 1661-ig, amikor Ali pasa erdélyi hadjárata idején a törökökkel együtt harcoló tatárok felégették; ekkor készült a beomlott boltozat helyett a hajó kazettás mennyezete, Szász András asztalos és Muzsnai Dakó György festő munkájaként, 1668-ban. A vizitációs jegyzőkönyv 1743. március 22-i bejegyzése szerint a cinteremfal és a berendezés szorul újításra: „Hogy az Templom kőkeritését és egyéb defectusokat Szent Mihály napjára megépítik, az curator kezeseket ada.” (Idézi Kelemen 1922. 173.) A cinteremkapuk 1745-ös és 1753-as évszámai, a berendezés 1749—1770 közötti évszámokkal jelzett darabjai tanúsítják a vizitációs utasítás teljesítését.

A harmadik nagyobb méretű építkezés 1828—1848 közt történt. Az első évszám a szentély mennyezetének készíttetését jelzi, 1830—1833 a cinteremfalba foglalt torony építését (PresbJkv 1833. EgyhLvt.) 1848 a nyugati orgonakarzat építését mutatja. 1870-ben a tornyot bádoggal, a templomot zsindellyel fedték be, ekkor épült a kettőt összekötő portikus is (Török Áron: Az énlaki unitárius templom rövid története. 1968. Kézirat. EgyhLvt.). A legutóbbi javításkor a sekrestye bejáratát záró falazatban az 1899—1900 közötti javítást megörökítő emlékiratra bukkantak, mely az akkori műemlékbizottság 600 koronás javítási segélyéről s az egyháztagok áldozatkészségéről emlékezik meg (Molnár, i.m. 34, 39.). 1927-ben a templom általános javításakor a zsindelyfedelet cseréppel váltották fel, a támpilléreket beton fedlapokkal borították be, a belső falakat falképek után kutatva átvizsgálták, de csak égésnyomokra bukkantak. Újabb állagmegóvó javítást végeztek 50 000 lejes állami támogatással az 1961—63-as években; ennek fő célja a padlózat kijavítása és a festett mennyezet megerősítése volt (Török, i.m.). Az 1976-ban végzett feltárás és javítás eredményeit már áttekintettük.

A római castrum közelében és részben római faragványokból a középkorban emelt templom kialakulásának történetét az újabb megfigyelések és leletek fényében már tisztábban látjuk, de még sok nyitva maradt kérdésre csak a további kutatások hozhatnak megnyugtató választ.

Irodalom

Völgyszirti Alfonz: Énlaka erdélyi falu eredete. VU 1856. 8. — Orbán. I. 123—125. — A M.O.B. jelentése az énlaki templom helyreállításáról. MOB Jegyzökönyvek 1899. 66, 100, 120, 157, 243, .290.; 1900. 30, 46, 54, 159. — Jakab 1901. 123. — Gerecze II. 944. — Malonyay II. 60. — Erdélyi L.: Az énlaki templom mennyezete. Eth 1914. 54. — Kalmár Antal: Az énlaki rovásírás. Morsz 1916. 329. — Kelemen 1922. 173. — Pálffi Márton: Az énlaki és konstantinápolyi rovásbetűs felirat. KerMagv 1934. 217. — Ferenczi Sándor: Az énlaki rovásírásos felirat. Ky. 1936. — Rugonfalvi 1939. I. 75—76. — Balogh 1940¹. 536. — Balogh 1940². 509. — Biro 1941. 102. — Voit 1942. 128, 135. — Kelemen 1944/1977. 61, 103, 214, 244, 249. — Vătăşianu 1959. 544. — Csallány 1963. 41, 87—88. — Sebestyén 1963. 116. — Tombor 1968. 128. — Négyszáz év (képtáblákon). — Dávid 1969². 544, 545. — Bodor — Csallány 1970. 610. — Ferenczi Géza: Kiegészítések az énlaki rovásírásos felirat megfejtéséhez. KerMagv 1971. 4.; 1972. 1.; ua. Emlékkönyv 1974. 251—281. Hargita megye 1973. 111. Dávid 1975. 956. — Molnár István: Az énlaki unitárius műemlék-templom 1976. évi javítása. KerMagv 1977. 31—39. — Ferenczi—Ferenczi 1979. 28.

Cikk forráshelye http://adatbank.transindex.ro

Pap Gábor művészettörténész a templom kazettás mennyezetéről

2009-02-25T02:09:00.000-08:00

Rovásírásos táblájáról vált híressé az énlakai unitárius templom mennyezete. Az egységes, aranysárga alapon fekete vonalrajzzal dolgozó mintázat fő formaeleme a korsóból vagy vázából kiinduló, különböző alakzatokba kibomló virágcsokor. Ezek alapján ítélve az évköri keretekben tárgyalt üdvtörténetnek itt a Vízöntő-vonatkozásai lehetnek a leghangsúlyosabbak. Konkrétan a keresztség szentségére kell gondolnunk. Ugyanakkor ennek az évköri egységnek a sajátosságaihoz tartozik az is, hogy az élet konkrét anyagi megnyilvánulásai ebben a jegy-érvénytartamban rendre átfordítódnak energia-megnyilvánulásokba. A magyar képírási gyakorlatban ez úgy jut kifejezésre, hogy az állatpotszerűséget megjelenítő állatalakok eltűnnek, a folyamatszerűség jelölésére használatos növényi elemek („növevények”, azaz növekedési tendenciák kifejezői) kizárólagos szerephez jutnak. Lényegében erről van szó az énlakai mennyezet virágözöne esetében is. Ha még azt is hozzátesszük, hogy a magyar nyelvben a „virág” szó és a neki megfelelő képjel minden esetben magával hozza a „világ(osság)” jelentést is, akkor megértjük, hogy esetünkben a fényenergia által nyilvánuló, de testesebb alakzatokba még nem tömörült, kozmikus és egyszersmind üdvtörténeti nagyságrendű létezés folyamatábráival állunk szemben. Egyetlen kivétel az általános fényáradás motívum-kínálatában a „Bűnbeesés” kazetta. A fa lombozatában azonban itt is a hullámszerűség a domináns tényező, amely minden irányba fénymagokat vet ki magából. Egy ilyen fénymagot kínál a fára feltekeredett kígyó ősanyánknak is, aki meglepetésünkre lándzsát szorongat jobb kezében, míg baljával a fény-”alma” felé nyúl. Ádám alakja a fa túloldalán annyira megkopott már, hogy vele kapcsolatban nem tudunk hasonlóan érdekes megnyilatkozásokról számot adni.

Cikk forráshelye: http://mennyezet.naput.hu/

Tájoló

2009-02-24T14:10:00.000-08:00

Énlaka az Erdélyi-medence keleti peremén, a Székelyföld középső részén, a Firtos tető (1062 m) nyugati lábánál, a Kis- és a Nagyküküllő vízkörének választóján. a Gagy vize völgyfőjében fekszik 644 m átlagos tengerszint feletti magasságban. A falu román neve: Înlăceni. A tőle 5 km-re fekvő Etéd községhez tartozik. (A község őt települése közül a legkisebb.)

A legközelebbi város és vasútállomás Székelykeresztur (23 km). Székelykereszturról a Gagy-mentén közelíthető meg a Peszente tetőig (magassága 585 m), majd onnan a községi (kövezett) úton keletre (jobbra) érhető el. Megközelíthető még a Farkaslakát Koronddal összekötő műút felől is Székelypálfalva, Firtosváralja érintésével. Székelyudvarhely távolsága 28 km. A legközelebbi falu Firtosmartonos (3 km). A belterület legmagasabb pontja a főút közeli Vészdomb-teteje (669 m), legalacsonyabb pontja pedig a Rétkapu közeli (621 m) magasságú pont, illetve az egykori malom melletti 620 méteres magaslat.

A falu patakai: A vízválasztó déli oldalán eredő patakok (Zsákod, Nyír, Magyaró, Kebeled, Koce pataka) a Gagyi-patak vízköréhez tartoznak. A vízválasztó északi oldalán eredő patakok (Várbükk, Cseged, Ortován, Komlós, Csókás, Rét pataka) a Küsmőd vizébe ömlenek.

Éghajlata: A levegő évi átlaghőmérséklete 7-7, 5°C. A fagyos napok száma évente átlagban 120. A levegő relatív nedvessége 71-76%-os.

A csapadék átlaga: 500-600 mm. A hóréteg átlagos vastagsága 50-90 cm. Szélsőséges csapadékmennyiséget 1970-ben és 1975-ben mértek, amikor Fitosból lezúduló árvíz kisebb károkat tett néhány házban.

Firtos - Orbán Balázs szemével

2009-02-24T13:59:00.000-08:00

Énlakától észak-keletre egy büszke csucs emelkedik fel*Mely Enlaka látképének hátterét képezi mellékelt képünkön. , szeszélyes idomu trachyt-torolvány (conglomerat) sziklái messze nyulnak fel, tetőcsúcsán gyakran fellegek ütnek tábort, midőn lenn napsugárokban ragyognak a völgyek, és az alantibb bérczek. E havas, mely mindent uralogva, több ezer láb magasságig tornyosul fel, a székely központi havasoknak (Hargita, Osztoros) egy kiszökelő előörse, és e vidék időképzője; a mennyiben ott gyülnek össze a jótékony esőt hullató, vidéket termékenyitő fellegek; de ott szüremlik a vihar is; áldása és csapása e vidéknek onnan jön, azért a tisztelet és rettegés tárgya egyiránt.

És e hegy, melynek tetején egykor egyik leghatalmasabb fellegvára állott a Székelyföldnek, honnan nem régen a szerzetesek szent zsolozsmái hangzottak le, nem más, mint a Firtos, Székelyföld ezen emlékes Szent Bernárd-ja.

Aljába értünk a gyönyörü bércznek, mely festői alakjával annyiszor gyönyörködtete, és melyet minden oldalról annyit kerülgeténk. Ellentállhatnánk-e a vágynak, hogy azt meglátogassuk, hogy annak csúcsait felkutassuk? Oh nem!

Im már bajosan megközelithető meredek oldalait mászszuk, s nem kis fáradsággal felküzdők magunkat tetőcsucsára. Minő bűvölet, minő látvány jutalmaz meg! Fél Erdély terül el lábaink alatt, egy csomó hullámzatos hegysor, melyek mint háborodott Oceánnak megdermedt hullámrétegei úgy terülnek el, egymást követő, egymást átszelő párhuzamos lánczolatokban. És e hegyek közt száz meg száz folyó-pataknak felragyogó ezüst szalagja. A Székelyföld három főfolyója a Maros, két Küküllő (s részben az Olt is) forrásuktól egész odáig, mig e honrészből kifolynak, és azoknak mellékfolyói, a Nyikó, Küsmöd, Korond, Juhod, Nyárád, s ezekbe siető száz még száz pataknak nyilt, városokkal, falukkal behintett völgyűletei, erdőktől árnyalt, naptól gyönyörüen szinezett bérczegélyei: mind tisztán látszanak. Itt ott magas hegyormok kevélyen lövelnek ki, melyeket egykor büszke várak, nemzeti nagyságnak, és szent szabadságnak védbástyái koronáztak, melyek ezredévek nagyszerű eseményről beszélnek érthető némaságukban. És ott a láthatár végpontján nagyszerü havassornak most élénken szinezett, majd elmosodó lehelletszerű szeszélyes alakjai, szépen kimetszett védfalai e hazának, gyönyörű végrojtjai e nagyszerű, e leirhatlan látványnak. S ha lelkünk eltölt a természet-nyujtotta élvekkel, ha szivünk fellelkesült a dicső, a nagyra teremtett székely nép szép hazájának szemléleténél; ha megszámlálók azon néhány száz falut, a nemzeti szorgalom, és jövő nagyság e rajzó-méhkasait, a hazaszeretet, a hont boldogitandó szabadság édes mézét szorgalommal gyűjtő, a jövő nagyság tevékeny munkásainak ezen szétszort tanyáit: ne mulasszuk el a multnak is szentelni egy perczet, a multnak, melybe a jövő nagyság termő ága van beoltva; keressük fel a honszerzők által épitett mesés várát Firtosnak.

Firtos a Korond feletti Kalondával van egybe függésben, illetőleg a magas Kalonda egy hegynyak, mely a havasokkal köti egybe e hatalmas három csucsos bércz-óriást; dél-keleti csucsát gyönyörü erdőség koronázza; észak-nyugoti csucsa függőleges meredeken van lemetszve, oldalaira kapaszkodott cserjék közül sőtét trachyt (conglomerat) sziklaszálak emelkednek ki, mint gula-ékei e hegynek. Ezen szeszélyes képződésü szikla-tornyok között emelkedik fel a hegynek magasabb észak-keleti csucsa, melynek tetőlapján állott Firtos vára.

Firtos várából még jelentékeny romok maradtak fel, ezredévek viharaival megküzdött falai még több láb magasságban fennállanak most is, s képesitnek arra, hogy e vár alakját, nagyságát meghatározhassam.

A vár alakját leginkább egy nyakas körtéhez hasonlithatnám, melynek száras vége délre van forditva, legnagyobb hossza 130 lépés, legnagyobb szélessége 110 lépés. Ott hol összekeskenyül, mint két oldalán (15 lépés hosszu, 10 lépés széles) négyszögü bástyák (A és B. lásd alaprajzát) voltak a fal vonalából kissé kirugólag elhelyezve. Északi oldalán a hegy több száz láb magasságban falmeredeken hanyatlik le. S itt, hol még zerge sem tudna kimászni, ugy látszik nem is volt fal, vagy ha volt, leomlott a szakadozó hegygyel együtt. Nyugoti oldalán is a hegy száz lábnyira függőlegesen van lecsapva, itt azonban volt éppen az oromszélre fektetett fal, mely itt-ott a hegygyel együtt szintén leomladozott.

Keleti és déli oldalán a hegycsúcs menedékes és megmászható hajlással lejtősül le és ezen természetileg gyenge oldalok megerősitésére nagy figyelem volt forditva. A falakon kivül látszólag emberkéz által lemetszetett vagy 15–40 lábnyira a hegy. Ezen lemetszés aljában egy még most is közel három öl széles s igen mély sáncz (CCCCC) fal körül, e sánczot kivülről magas széles földtöltés (DDDD) karolja körül.

Ez oldalokon a falak legépebbek, sok helytt még ölnyi magasságban állanak, a bástya fala kivülről mérve két ölnyire.

A bejárat (E) a déli karajnak nyugatra hajló részén volt, hol a várfalakhoz egy másik külső fal (FF) lévén csatolva, olyan előváracs, vagy kapuvéd (GG) keletkezett, mely a várba való bejutást megnehezitette, annyival is inkább, mert a külső sáncz és töltés itt is fel volt vezetve, sőt egy meghajlitással délirányban egészen a hegy oromszéléig folytatva, látszólag azért, hogy az ott felvonuló várútját fedezze.

A vár belterén az (A és B) bástyák irányában egy imaháznak (L) látszanak alapfalai, elgázolta ugyan ezt az idő vaskeze, de annyi mégis fennmaradt, hogy mértékarányait, és alakját meghatározhassuk. 35 lépés hosszuságu épület volt az, melynek 7 lépés hosszu, 6 lépés széles szentélye félkör apsissal birván, azt kell feltennünk, hogy az a XIII. század végén épült román izlésű templom volt, egyháza egy régen itt állott kolostornak, melyet a mult század elején ide telepitett minoriták nem épitettek, hanem a már meglévőt kiigazitva csak hasznosították.

Kolostoruk a kiigazitott templom mellé fábol volt épitve, és azért nyomtalanul el is tünt.

A kápolnától északra mély gödrök, épületromokkal tölt üregek (MM) vannak, hol hihetőleg mint a vártér legmagasabb és legszebb pontján, a parancsnok vagy vártulajdonos laka vagy a belső Ballium zömtornya álhatott.

A kapun kivűl egy másik kis kápolna (P) állott, melynek hossza alig 10 lépés, falai még most is 5 egész 6 láb magasságban fenn állanak. Ez is félkör apsisu, és igy a belső imaházzal egykorúnak látszik. Ezen Sz.-Jánosnak szentelt imolában igen népes búcsuk tartattak.

A vár alatt egy nagy kerek üreg (R) van, olyan mint egy felhagyott mészkatlan; ezt tartják a vár kútjának, mely oly mély volt a nép monda szerit, hogy belé vetett két ruczának egyike a Firtos forrásból másika az Árcsónál jött ki. Az e körüli szántókat Játtzó helynek hivják, mert itt tarták – hagyomány szerint – a várbeliek hadgyakorlataikat, fegyverjátékaikat. Legjobban megérthető fogalmat mellékelt alaprajzunk ád.

FIRTOS VÁRÁNAK ALAPRAJZA.

Firtosról is, mint ős váraink nagy részéről, szintén semmi történeti adatunk, épitési kora a mythos regevilágába vesz el. Tündérekkel, tulvilági lényekkel épittetí a rege, még akkor, midőn a földfelületét viz boritá. Látok fennebb Kadicsa váránál az ezen két várt egybekötő hagyományt; lássuk most a regét, mely a Firtost a rokon eredetü Tartod várával fűzi egybe.

>Firtos a jó tündérek királynéja volt, de a miként néha egy törzsről jó és savanyu gyümölcset termő ág nőhet; a mint ugyan azon virág kelyhe mézet és mérget is rejt; a mint e földi életben a jó a rosszal keverve jön elő: ugy a szelid, a csak jót müvelő Firtosnak is volt egy testvére, Tartod, kinek szivébe a rosz iránti hajlam fészkelte meg magát, s ki a roszat müvelő tündérek urnőjévé választatott. A rosz és jó mindig küzdelem és versenyben van egymással; ily elléntétben élt a két tündér testvér is.

A teremtés zürje kezdett rendeződni, a mindenség egyensulya helyreállani, a vizek utat nyitva magoknak, lefolytak; a föld felületén uj pezsgő élet keletkezett. Firtos, a jó szellem, örömmel repdesett a felfedett uj világ felett; öröm könyeket hullatott a fejődő emberiség zavartalan boldogságán, a teremtés milliárdjainak vidor mozgásán. Ez örömkönyek lehullva gyöngyökké váltak, s végre tündér seregétől követve, leszállott e hegytetőre, s azt ugy megkedvelte, hogy elhatárzá ottan magának várat épiteni. Elkezdették az összehivott jó tündérek urnőjök szép várát; de rosz nővére Tartod épen arra járván, irigység keletkezett álnok szivében a jók műveletén, s ki mondja, hogy ő következő éjfélig nemcsak szebb várat épit magának, hanem még ideje lesz Firtos várának sark kövét saját várába elszállitani. Fogadtak.

Firtos vára éjfél előtt már kész volt, bástya tetőin örömtüzek lobogtak, de im sötét szellemek csapnak le, Tartod élükön, ki guny-mosolylyal érkezik; – egy percz alatt ki volt feszitve a várszögletkövéül oda helyezett nagy szikla-darab, másik perczben átfurva és vasrudra tüzve röpitik a rosz szellemek Tartod vára felé; de a végzetes éjfél is elérkezett, mire Korondon a kakasok éjfélre megszolván, a vasrud ketté szakadtával a kő leesett, s most is ott hever a Korond vize völgyében; látszik rajta a rosz tündérek által furt lyuk, miről azt a nép ma is Likas kőnek hivja.

Midőn a kő legördült, azon perczben, a fogadást vesztett Tartodnak vára is össze omlott; ő magának pedig istennek büntetéséből el kelle költőznie a győztes Firtod birodalmából.*Kővári L. Erd. Tört. Rég. 185–186 lap. Közli e regét, de él a nép száján is, honnan én vettem.

E rege mutatja azt, hogy Firtos vára nagyon régen épülhetett, s hogy azt egy jólelkü, a nép által szeretett, a népet igazságosan kormányzó főnök lakta, kinek élete áldás volt a népre, kinek tisztelt emléke ezred éven át fennmaradt ellentétben Tartoddal, ki egy rosz lelkü, népzsaroló rabló lovag lehetett.

A nép még most is tündérekkel népesiti e mesés hegyet; azok – ugy mond a rege – a hegy keblében aranyoszlopos palotában laknak, s csak éjjel, szép holdvilágnál jönnek ki a föld felszinére. Egy öreg váralji pásztor ily regét mondott nékem:

Volt falánkban (falvánkba) egy marhákkal kijáró pendelyes legényke (még ingben járó gyermek), ez ott a vár tartományában játszadozott; hát egy szép asszonyember jön hezza (hozzá), s édes mézes beszéddel magához bátoritva beviszi a firtosi aranypalotába, s 7 évig ott tartja. A legénykéből, legény lett, jó dolga volt, mert a tündér szerette, s kényesztette, de még is eszibe jött az otthon s haza vágyakodott: Jó, lelköm lelke – mondá a tündér – mönj haza, de egy esztendőre vissza jőjj, mert ha nem, édösöm megvakulsz. Kincscsel terhelve elmendegéle a legény haza, szülői ugy örültek neki, mint a tavaszi fecskének, jószágot vöttek, s boldogul élnek; de jött az esztendő vége, a legénynek eszibe jött a szép tündér s tett fogadása, menni is akar; de öreg apja anyja siránkozva mondják neki: Ne mönj el édes fiam, ne hagyj el minket, hisze jó dolgod van itt nálunk; végre enged a fiu, s marad. De mikor betölt az esztendő, nagy sivalás (zendülés, csendülés) lött, s a legény szemevilága nélkül maradt. Azért ki mit fogad, töltse be, monda beszédes öregem, mert a székely mindég szeret erkölcsi igazságot vonni, még a regékből is.

A mondottakból világossá lesz, hogy Firtos várát nem szerzetesek építék, hanem ők, ez elhagyott de oltalmat nyujtó várban csak később ütöttek tanyát.

A leirt román izlésü kápolnák arra mutatnának, hogy ott már régi időkben a kereszténység első századaiban laktak szerzetesek; Benkő József,*Benkő Milkovía I. cap. VI. §. LIV. a Minoritáknak itten volt residentiájáról tesz említést. Ugy látszik, hogy a reformatiókor az egész környék átálván, a szerzetesek vagy önkényt szétoszlottak, vagy elkergettettek. 1714-ban jezsuiták jönnek ide s itt vannak 1725., mikor eltávoznak; de Atyhai Péter István közönségesen Pater atyhai (ki gyergyó-szt.-miklósi esperes volt) mivel szülő faluja Atyha is 3-szor tért át az unitárius hitre, azokat mint szenvedélyes hitteritő visszabeszélte a katholika vallásra, s hogy az unitárius hit terjedésének gátot vethessen, Firtosra a régi felhagyott kápolna mellé saját költségén kolozstort épitett, hová aztán 1737-ben szerzeteseket (minoritákat) telepitett.*Agyhai megye-könyvből, Beteg Imre atyhai lelkész „Firtos és húnirás” czimű kézirati munkájában.

Az ide települt szerzetesek, itt a termékeny kaszálókkal és szántóföldekkel gazdag Firtoson igen jól találták magokat, sőt néha, mint beszélik, még a tiltott örömeknek is áldoztak, s összegyűjtve a vidék szépeit, ott nagy ünnepélyeket, vigságokat rendeztek, ugy hogy ezen kihágások ellen országgyülési végzések hozattak. Igen zajosak, és látogattattak voltak a Szt.-János napkori búcsuk, midőn a felmenők ételt kaptak, de kalánt nem. A várfalak akkor köröskörül még állottak, s mint mondják, a kapu bástyában kapus barát lakott, ki roppant kutyákat tartott, ezek éjjel elbocsájtatva, őrködtek s senkit közel nem bocsátottak.

Hanem ugy látszik, hogy ezen kolozstor csak fából volt, mert 1780-ban oly nagy hó esett, hogy az egész kolozstort betakarta, sőt egy részét össze is ontotta; az oda szorult szerzetesek pedig oly iszonyu kiabálást vittek végbe, hogy Korond és Énlakára is lehallott; az emberek ugy jöttek fel kiásni az élve eltemetetteket. Ekkor a megrettent szerzetesek oda hagyva Firtost, a Korondon alóli Árcsóra költöztek le, firtosi jószágukat 1819-ben Agyha vette meg, de nem esvén kezek ügyébe az atyhaiaknak, egy év mulva Firtos Váraljának adták el.*Agyhai megyekönyv. A váraljiak azt mondják, hogy a barátok elköltözésekor a váraljaiak folyamodtak a felséghez, hogy ezen határokban eső helyet adassa nékik, de feleletül azt kapták, hogy az a szerzeteseknek szerzeménye lévén, vegyék meg tölök. Meg is bizták agyhai Máté Istvánt és Simó Ferenczet, de ezek 1200 mfrtért nem a megbizók, hanem Agyha számára vették meg a szerzetesektől, s esztenát tettek oda, de a váraljaiak mint határukban eső területről elüzték, s ekként nem használhatván, a vételi árba átbocsáták Váraljának.

A szerzetesek pedig Árcsót is eladván, Etédre költöztek át, hol az utolsó árcsói barát néhány évvel ez előtt halt el.

A várral átellenben nyugatra egy kis önálló csucs van, Várlapossa dombja, melynek fennlapján vad egres, veres szöllő (ribizli), vad tulipánok és liliomok tenyésznek; itt volt mindőn a vár állott, a tündéreknek szép kertje, melynek közepén sarkon forgó arany kertiház állott, mint a rege mondja.

Ennek Énlakára néző meredek oldalán egy zöld bokroktól körül nött oly omladvány van, mely távolról tekintve felnyergelt és kántározott ló alakját utánozza. Ezt Firtos lovának hivják;*Ezen omladvány Enlakát mutató képünkön is kivehető. ez a vidék időmutatója, a mennyiben midőn fehér jó időt, ha elsötétül, tartós esőt várnak.

Ezen lóról a rege az, hogy Firtos várában szép tündérleány lakott, ki titkon egy szép leventét szeretett; atyja, s a tündér törvény tiltá az alacsonyabb szármozásu emberfiával való viszonyt; de ez akadály nem gátlá az egymást szeretőknek összejövetelét, ott a kertnek aranysarku filegoriájában találkoztak tanutlan néma éjeleken. Egy szép holdvilágos estvén fellovagolt a hegy meredek szirtén a levente, szerelmes tündérje ott várta epedve a hegyormán, s kezét nyujtá, hogy felsegélje; de ekkor a ló elsiklott, mind lezuhantak. A két szerető egybe ölelkezve zuzódott össze a szirt élén, a halálban ekként egyesülve, a ló pedig fenn akadva, alakja oda tapadott a hegyoldalára.

A várcsucs északi aljában fakad fel a Firtos kútja, egy jéghideg vizü bő forrás, mely mellett halad el az énlaki ösvény, s melyhez a hegy sziklás oldalába faragott lépcsőzeten jártak le a várból, kissé alább van egy Kőriskut nevü térség, hol az eke sok cserépdarabokat, vas-eszközöket, sott-fejeket,*Sottfejnek a kemenczék azon emelkedett párkányát nevezik, hová a tüzet rakják. kézi malomköveket forgat ki a földből; a hagyomány szerént itt volt a vár hatósága alá tartozott Kőriskut nevü falu, hol a várhoz tartozó nép és a harczosok családjai laktak.

Nem hagyhatjuk el a classicus hegyet a nélkül, hogy más két csucsát is meg ne járjuk, melyek szintén mult emlékeit rejtegetik. A Firtosnak 2-ik, a várhegytől délre alig 300 lépésnyire eső csucsát Péter-Hegyesének nevezik. Itt is félkör apsisu imola alapfalai látszanak; a hagyományok szerént itt szintén Szt.-Péternek szentelt, s népes bucsukkal látogatott kápolna állott, melynek lételét kétségtelenné teszik a most is meglevő maradványok.

A Firtos legdélibb 3-ik csucsát Keselyü tetőnek hivják, mivel ennek falmeredek, sziklaomladványos (nyugatra néző) oldalában solymok és keselyük tanyáznak. E sziklaoldal aljában rendszeres mederszerü, s földgátlások által elzárt bemélyülések vannak, a hagyományok szerint, ott a szerzeteseknek voltak halastavai.

A Péterhegyese és a Keselyü közti hegynyakot Földhidnak hivják; itt egy roppant földtöltés van, mely most is alatt 10 lépés átméretü; déli oldalán mély sáncz fut el, töltés és sáncz, vagy 80 lépésnyire átszelvén a hegynyakot, a hegy meredek oldalán fut le s Énlaka felé irányul. Hogy e roppant földtöltés mi czélból készült, bajos meghatározni; a várnak egy el nem készülhetett külvédvonala akart-e lenni vagy, mint inkább hiszem, kiindulási pontja azon földtöltésnek, mely Tündérek utja név alatt Körispataknál látszik s Ördög borozda név alatt a két Küküllő közötti hegyéleken lefutva, az egész Pártiumot átszeli, s lecsap a szászföldre is, melyet annak idejében és helyén még tüzetesebben fogunk tárgyalni.

A Keselyütető keletre lankásodó fennlapján, a most szántóföldekkel boritott Felső tetőn, találták egy kidölt öreg bükkfa aljában az ismeretes firtosi aranyokat, tehát nem a várnál, mint Kővári mondja. Hogy Nagy Sándor utódjának aranyai hogyan kerültek ide, bajos meghatározni. Azt minden esetre mutatják, hogy e hegyen az ember nagyon rég idő óta lakozik.

A Keselyü tető déli aljában Tóbiás kő nevü lonkán (hegyterrasse) van egy kocsi alaku sziklacsoport. >Tündér Ilona kocsija ez, melyen Firtos tündérei kocsikáztak a holdvilágos éjeken; de egyszer önfeledett mulatozásaik közt az idő eltelvén a kakas megszólalt s a kocsi kővé változott. E szikla ugyanazonos az Énlakánál emlitett Jenőné kocsijával. S most bucsut veszünk az annyi érdeket s oly sok élvét-nyujtott Firtostól.

Énlaka Orbán Balázs szemével

2009-02-24T13:35:00.000-08:00

Énlaka nevének igen sok változatára találunk. Első történeti tudomásunk e faluról 1332 és 1333-ból van, midőn a pápai dézmák regestrumában Jandalaka néven már mint önálló egyházmegye fordul elő.*A 679-ik lapon ekként van bejegyezve Petrus sac. de Jandalaka solv. 2. ban. ant. A 739-ik lapon: – – – – sac. de Jandalaka solv. 1 ban. ant. Különben ez lehet a magyarul nem tudó olasz dézmaszedők által hibás ortografiával bejegyzett Jenőlakának elrontása is. Egy 1567-ki regestrumában Udvarhelyszéknek Yhanlaka, Janlaka néven,*Ezen regestrum meg van a fehérvári Battyáni levéltárban Cis a Ugursien fasc. 1 No. 15. Ismerjük a Kővári által közlött regét, mely Enlaka nevét onnan származtatja: hogy a gyermekeit osztoztató atya azt mondotta, itten „Én lakom.” a későbbi lustrákban és temploma felirataiban is Jenlaka, Jenőlaka néven, mi arra mutatna, hogy itten a Jenő ág települt előbb meg, s a falu neve ennek védi történeti emlékét.

AZ ÉNLAKI UNITÁRIUM TEMPLOM, FIRTOSSAL HÁTTERÉBEN.

E falunak dombtetőn fekvő, s mellékelt képünkben bemutatott temploma kétségtelenül legnevezetesebb a székelyföld minden egyházai között. Nevezetes nem annyira épitészete, mint emlékiratai által, mert épitészete legfelebb a XV-ik századig vagy is a gót épitészet hanyatlási korára vihető fel, erre mutat csucsives diadalive, egyenes zárodásu szentség fülkéje, melyet horony és henger keretel; erre nyugati csucsives kapuzata, melyet egyszerü kajács tagozat körit; de erre főként déloldali mellékajtaja, mely a késő gótkor átszelt lóher ivével záródik, s az e kort jellegző vesszőmü (Stabwerk) tagozattal van bekeretelve. Eredeti boltozata az 1661 tatárduláskor beomolván, azt 1668-ban készült, czifrán kifestett deszkafölep helyettesiti, ennek koczkáiba több (minuskel jegyekkel irt) felirás van. Egyikbe ez:

Hocce templum per man. noxius inmanium Tartarorum Anno 1661. in cineres reductum, beneficio etpio erga Deum zelo incolar. Jenlakiens, et Martonosien. in honorem uni, veri Dei lacunare tectum arte pictoria insignit. A. 1668. Georgius Muznai, pastore existente Johanne Árkosi.

Más koczkáiba más, inkább vallási és erkölcsi mondatok.*

Egy másik koczkában ez: Pecatum idolatrie, condidit in terris hominem, Deus unic, unum factus homo multos fecit in orbe deos. Tempore Edilium Mich Bálint Petri Sebestyén, Geor. Miklós. And. Sigmond.

Egy másban ily iratok:

Egy másban: Soli deo gloria. Egy másban: Ad Legem et Testimonia. Egy másban: Pacientia vic. Egy másban: Laus Deo quia finem video. Egy másikban: Per manus Mensarii Andreae Szász Mense Augusto.

Ránk nézve főként a fennebbi felirat bir történeti becscsel, mely kétségtelenné teszi azt, hogy a 17-ik század közepe tájatt már unitáriusok lakták Énlakát, és azt is, hogy Ali Pasha országduló csapatai ide e rejtett völgyekbe is behatoltak. Ezen második mongoljárás Énlakára vonatkozó gyászos eseményeit ugy adja elő a hagyomány, hogy a tatárok egy csapatja Énlakára menvén miután Kerestely (most is meglévő család Énlakán) nevü jó módu ember megvendégelte és megajándékozta, azok minden dulás nélkül békésen leindultak a völgyen, de a falun alóli Alsó-Cserébe fegyveres székelyek voltak elbujva s ezek a tatárokra tüzelvén, közülök többet, s azok közt vezetőjüket is elejtették, mire a felböszült csapat vissza száguldván a faluba, azt több helyt felgyujtotta, a boltozott kőtemplomot szalmával körül rakták s ugy égették el.

Hanem az ezen szomoru episodot igazoló felirat mellett van a hátulsó kar feletti koczkában még ezen felirat is:

A betük értelmezése azon rendben ahogy vannak, jobbról balra olvasva ez:

Alsó sorban:

E, ka, cs, i, a, n, s, u, M, s, u, i, gy, r, o, e, G

felső sorban:

n, e, t, s, J, z. a, gy;

azaz: Georgyius Musnai csak egy az Isten, Deut VI.

Nevezetes és megbecsülhetlen nemzeti kincs e felirat, mert az az oly sokak által kétségbe vont hun-scitha irásnak ma létező egyedüli példánya, mely az egyoldalu tagadásnak minden utját bevágja. Bizonyitványa annak, hogy ezen ős, még Ázsiából kihozott irásmodor a 17-ik században mint felirati irmodor annyira elvolt terjedve, hogy az egyszerű falusi mesteremberek is ismerték; s midőn Musnai György nevét és hitelvét az ős székely betükkel oda feljegyzé, nem gondolta, hogy az által nevét örökitendi, nem gondolta, hogy nemzetének egy oly kincsét teve le, mely ma már egyetlen a maga nemében. És most miután e szent ereklyét felfedezni szerencsés valék, semmi kétség nem merülhet többé fel, hogy ez irásmodor a székelyeknél egész a XVII-ik század végszakáig ismeretes és gyakorlati használatban volt, hogy az csak a XVIII-ik században, nemzeti sülyedésünk e szomoru, végzetteljes korszakában veszett el.

Két ily hun-scitha felirat volt még Csikban, a csik-szt.-miklósi és gyergyó-szt.-miklósi templomokon, hanem mindkettő a tudatlan papok által pogány maradványnak tekintetvén, megsemmisittetett, s bár lételök korszakában hitelt érdemlő emberek észlelték, s közölték azok másolatát, de mert azok valóságban felmutathatók nem voltak, idegen sőt még hazai tudósaink közül is néhányan azoknak, s egyáltalában a hun-scitha irmodor létezésének elméletét tagadták. Ma már az énlaki felirat a kétségek fellegeit eloszlatja, ott áll az, mint az elvitázhatlan igazság fényes jelvénye, ott áll, mint megczáfolhatlan bizonyitvány. És örömmel értesültem, hogy midőn az én felfedezésem, s beleegyezésem alapján Szabó Károly barátom e feliratot közlé (Koszoru 1864-ik évf. 22-ik sz.) akkor a tudományok buzgó apostola, nagyrabecsült unitárius püspökünk Kriza János, rendeletet adott ki, hogy a szent ereklye sérthetetlensége felett kellő gonddal őrködjenek, s igy nem lehet félnünk, hogy ezt is, mint a csikiakat valamely barbar ujitás megsemmisitse.

Irodalomtörténetünk e becses emléke mellett vannak Énlakán más, még régibb korból származó műemlékek, melyek kétségtelenné teszik, hogy Róma hatalma e távoli elhagyatott vidékekre is behatolt; mi ismét azon feltevésre jogosit, hogy a szovátai sóaknáktól, – melyeket müveltek – egy utvonaluk ment át a szintén müvelet alatt volt homoródi sótelepekhez, és hogy ezen utvonal e tájon vonulhatott át, és hogy e tájon ez utvonalt fedező erőditvényeik, s ezen erőditvények oltalma alatt keletkezett telepeik léteztek, azt a martonosi, már fennebb leirt maradványok mellett kétségtelenül tanusitják az énlaki castrum észlelhető nyomai is. Énlakától keletre van egy csekély emelkedésü dombozat, melyet a lakosok egyszerüen Várnak neveznek; a talaj már régóta szántás alatt van, az emberek már ezred év óta szedik ki az eke munkáját gátló romokat, s igy a föld felszine teljesen átalakult; de azért figyelmes vizsgálat után a talaj kidomborodásából felismerhető, hogy itten egy négyszög erőd állott, melynek szabályszerü oldalai 200 lépés hosszal birtak. Ezen erőd délnyugati szögletétől nem messze más elkülönitett épületcsoport feküdt, egy „rengeteg palota” mint a nép mondja, s melyről e hely Palota, a közelében levő forrás Palota kútja elnevezést kapta. Ezen palota pedig nem más lehetett, mint a castrumok közelében mindenütt feltalálható meleg fürdő, mit az ott talált rakmü (mozaik) darabok és melegvezető csövek is bizonyitanának.

A körvonaloztam castrum körüli szántóföldek tele vannak halomra gyüjtött római téglatöredékekkel, még ma is naponta feszeget ki az eke ily maradványokat s gyakran terjedelmes épületek alapfalára akadnak a földmüvesek, mi mutatja, hogy e helyen nem csak castrum, hanem a castrum oltalma alatt colonia is létezett. Rendszeres ásatások bizonnyal becses, e romok multjára világot vető felfedezésekre vezetnének, de ily ásatásokat nem tétethetvén, legalább jegyzékét adom az itten eddig talált töredékeknek. Egyes szétszort betük azok, melyekből majdan a később felfedezendőkkel, olvasható, ez ismeretlen romok multját felderithető sorokat hozhatnak egybe a szakértők.

Tarcsafalván Pálfi József, – most Szász György által birt – udvarházának előtornáczán egyik oszlopot egy az énlaki castrum közelében talált, s oda átszállitott fogadalmi oltár helyettesiti, melyen ezen felirat olvasható:

DEO MARTI

TAEL CRESCEN

TIANVS PRAEF

COH IIII L. HISP. . . .

. . . . . . . . . . . . . .

EX VOTO POSVIT

Egy az enlaki unitárius rector birtokában lévő cseréptöredék, melyen ezen bélyeg jön elő:

mi „Cohors II Hispanorum.”*Ebből a tünik ki, hogy Énlakán két cohorsból voltak állomáson.

Egy feliratoskőnek töredékéből, mely jelenleg a kolozsvári muzeum régiségtárában van, csak ennyi vehető ki:

CI . . PE

NERVA

VERO

Egy ehez teljesen hasonló, mely Enlakán Demeter Sándor udvarán van, egy más oszloptöredék ugyanott, melyen e négy betü V. S. L. M. vagyis „Votum Solvit Libens Merito”. E mellett találtak egy gyönyörüen opalizált üveggömböt, melynek három, közepén üreges csőve volt, mely csővekből kettő felfelé, egy lefelé volt hajlitva. Ez valami gyermek-szoptató eszköz lehetett.*Ezt csak szóbeli magyarázat után irom le, mert ki azt találta, elég ügyetlenül leejtvén összetörte.

A m.-vásárhelyi collegium regiségtárában van egy innen került igen szép hosszu villa, melynek tulipánszerüleg idomitott négy ága, s tekert huzalból készült kettős hosszu nyele van, melyek nagy karikában végződnek, s fel- és lecsusztatható zárcsattal vannak ellátva.

Az enlaki római emlékek közé számithatjuk a szt.-mihályi templomban befalazott (fennebb leirt) két feliratos követ is, melyek igen valószinüleg innen vitettek oda. És ez annál inkább feltehető, mert úgy a fogadalmi oltáron, mint a szent-mihályi feliratoknál a negyedik hispániai cohors előfordul, biztosan jelőlve azt, hogy ezen cohors vagy annak valamely osztálya az enlaki castrumban volt állomáson. Sőt a fenn hűn másolt cserépbélyegből még azt is látjuk, hogy a második hispániai cohorsnak is volt Énlakán hadosztálya, mi ismét azt mutatja, hogy ezen castrum tekintélyes véderőd volt.

Még Énlakáról került ki Mártonosban Pálfi Sándor urnál lévő ily alaku régi üllő, és néhány régi érem tarcsafalvi Szász György birtokában.

Imp. Caes. Nerva Trajanus . . . . körirattal, s még más kettő, melyeket az énlaki rector küldött az erd. orsz. muzeumnak, egyik: Aug. Pius (restitutor orbus – tul-oldalon), másik: Severus. Pius. Aug. (másik oldal: C°. IIII.)

Végre a Firtóson talált aranyok, melyek valószinüleg innen kerültek oda.

Az énlaki várról pedig a hagyomány azt mondja, hogy e várat három nemzet birta egymásután, a gothus, avarus és dácus; ezen utóbbit a magyar üzte el, s a várat ostrommal bevett Jenő vezér népével ide települvén, Jenőlakát épité, melyből csak később lett Énlaka. A Jenő név itt igen szerepel. A Firtós aljában is van egy sajátságos kocsi-alaku sziklacsoportozat, melyet a nép Jenőné kocsijának nevez; a rege szerént a várban lakó Jenőné istentelen, gonosszal szövetkezett asszony volt; egyszer kikocsizván, kocsisa mondá: „Ha Isten megsegél, mindjárt otthon leszünk.” „Akár segél, akár nem – felelt ez – megérkezünk”; de alig mondák ki ajkai ez istenkáromlást, hogy kocsija és maga is kővé változott. Martonos felé Jenőné kertje. sat.

A váron alól egy meredeken lehanyatló oldalt ijesztő bükknek hivnak, mivel ezen hadtanilag erős, s a völgyet uralgó pontról szokták volt lenyilazva, elijesztgetni az ellent. Ennek várfelé nyuló oldalát Princz-oldalnak nevezik, mivel ott, a hagyomány szerént, valami herczegféle nagy ur lakott régen.

Ismerjük már Énlakának minden nevezetességét, s azon csekély töredékeket, melyek nagy multjának emlékeként fennmaradtak, búcsut vehetünk tehát e kedves falutól, hogy a felette felmagasuló Firtós titkainak kutatására siessünk. Énlakánál hatalmi jelvénye van a hunok által megtört világuralomnak. Fölötte Firtos büszke ormán emléke a Róma hatalmát meghajtott népnek. Ez itt lenn, az ott fenn egyiránt nagy idők emlékét védi s egyiránt érdeket kell hogy ébresszen a vizsgálódóban.