Tündérvidék turistákkal

Udvarhelyi Híradó,
2009. július 31.

Kétségtelen, hogy a legérdekesebb környékbeli települések egyike, hiszen talán már az időszámítás kezdetén is lakott volt. Éltek itt római csapattestek, majd avarok, akik hatalmas aranykincset hagytak hátra a közelben, később tatárok pusztítottak, napjainkban pedig leginkább külföldi turisták látogatják a firtosi tündérek által őrzött falut, hogy talán időutazást is téve, beléphessenek a mában is élő gazdag múltba.
Kollégáim szerint kirándulni megyünk, amikor a szerkesztőségi íróasztaltól felállva Énlakára indulunk. Ez részben így is van, hiszen látogatóként, a turistákhoz hasonlóan, egészen más szemmel nézzük és látjuk a falut, mint az itt élők, akik a gondok és a nehéz megélhetés ellenére nagyon kedvesek, vendégszeretők, és bár tudatában vannak a pénzben mérhetetlen értékű kincseik jelentőségének, az ebben rejlő lehetőségekben már nehezen tudnak hinni. Ezt akkor értem meg, amikor rájövök, hogy akkor kezdtem értékelni az aszfaltot, amikor már elfogyott. Addig fel sem tűnt, hogy milyen gyorsan lehet rajta haladni. A huszonhat kilométer második felét kavicsos úton tesszük meg.
Kep
A tanítók
A táj érintetlen, még kaszálás nyomát is alig látni a virágba borult dombok és rétek között kígyózó útról, miközben leereszkedünk a faluba. Meseszép ez is. Bár még egyet sem láttam, biztos vagyok benne, hogy ha a regék által mesélt tündérek léteznek, akkor ez a hely az otthonuk. A keresett portát hamar meg is találjuk, Szávai Piroska fogad, majd behív a tornácos házba, ahol édesapjával is találkozunk. Mindketten az énlaki iskolában tanítottak, id. Szávai Márton nyugalmazott tanító helytörténelmet ír. Fejből mondja a legtöbb adatot, amire kíváncsiak vagyunk. Ha pontos statisztikát akar, akkor van az is – mondja, amikor nem teljesen biztos a válaszban, és fellapozza ötven éve vezetett feljegyzései valamelyikét. Sajnos nem meglepő, hogy az adatok szerint ezt a falut is többségében idősek lakják már, és egyre kevesebb az állandó lakos. Jelenleg 143-an élnek a 63 lakott házban, 98 az év nagy részében üresen áll. A kollektív megalakulásakor, 1962-ben a falu lélekszáma még 685 volt, több mint 150 kisgazdaság működött. Ekkor kezdték meg a település vízhálózatának kiépítését, aztán jött a „téesz” és a vizet bevezették az istállókba – mondja id. Szávai Márton. A házakba csak harminc év múlva – a kilencvenes években – jutott el. A gáz bevezetése drága lenne, de erre igazából nincs is szükségük, mindenki­nek van erdeje, így fája is – tudjuk meg az idős tanítótól, aki elmondja, a falu lakói szinte mind a tejből élnek, szegényesen, a jövőt kilátástalannak látják, mert a kisgazdaságok nem tudják felvenni a versenyt a nagyipari termeléssel és a fejlett munka­gépekkel.

A látogatók egyre csak jönnek
Talán a turizmusra lehetne építeni, mondom, hiszen Énlaka a Kulturális Világörökség várományosa, igaz, a kilencvenes évek eleje óta tartó próbálkozások ellenére még nem sike­rült valóban részévé válnia. A külföldi turisták körében annyira kedvelt, hogy a településen végigsétálva legalább három-négy kisebb turistacsoportot látunk, magyar rendszámú autóik a helység központjában, az út szélén sorakoznak. Ők többnyire el is mennek, miután megnézték a települést, mondja a nyugalmazott tanító és lánya. Bár tudják, hogy az idegenforgalomban vannak kiaknázható lehetőségek, nem hiszik, hogy ez egyhamar megoldhatná a lakosság megélhetési problémáit. Tájékoztatni kellene az embereket, és összefogni a közösséget, mert szellemi vezetés nélkül ezt a kérdést nem lehet megoldani. A rossz utak, amelyek az érintetlenség megőrzését segítik, egyben az elszigeteltséget is növelik. Jóval több hátránya van, mint előnye. A húszéves lemaradást nem lehet máról holnapra behozni – mondja id. Szávai Márton.

Arany és még értékesebb kincsek
A település már az ókorban is lakott volt, a római légió egyik csapatteste állomásozott az itt felépített határerődben, és egy polgári település is kialakult itt. A jelenlegi unitárius temp­lom helyén a római főisten tiszteletére épített Jupiter-szentély állt, amelynek két faragott fogadalmi oltárköve most is látható a templom falába építve, illetve a külső fal mellett. A felirat alapján vélhetően a római civil település vezetője és annak fia állíttatta – mondja id. Szávai Márton. Később a falu határában jelentős mennyiségű aranypénzt találtak, amit valószínűleg az avarok hagytak hátra. A történet szerint egy cseléd állt egy nagy fa közelében, amibe belecsapott a villám, majdnem agyonütve őt is. A fát gyöke­restől kiforgatta a földből, ekkor vette észre a fa gyökere alá rejtett aranypénzeket. A földek művelése közben később is találtak arany pénzérméket. Az ötvenes években egy idős asszony talált egyet, a felfedezés azonban a hatóságok tudomására jutott, melyek még hosszú ideig zaklatták emiatt, azt feltételezvén, hogy többet rejteget. A végén már azt az egyet is elátkozta – mondja nevetve a nyugalmazott tanító, hozzátéve, később még fémdetektoros kincskeresőket is láttak errefelé. A templom 1976-os re­no­válásakor fedezték fel a két római kori oltárkövet, valamint a római kori sírt és épületromokat. A nyugalmazott tanító részt vett a munkálatokban. Több koponyát és csontvázat is találtak, mondja, az 1661-es tatár betörés nyomaira utalva. A járótéglákat és a homokot eltávolítva pernyeréteget találtunk, olyan friss volt a szaga, mintha egy napja lett volna a tűz – meséli. A tatárok elől akkor nagyon sokan a templomba menekültek, ám mind odavesztek, ugyanis a tatárok rájuk gyújtották az épületet. Állítólag a templomkertben egy magas hársfára felmászva próbáltak segítséget hívni, miközben a tatárok már hordták a tűzhöz szükséges szalmát a templom köré. A hatalmas törzsű, 6–700 évesre becsült, védett zádokfa most is ott áll a templomkertben, amint arról meg is bizonyosodunk a faluban sétálva. Gondozni kellene, mert annyira ellepte a kecskerágó, vagyis a fagyöngy, hogy már télen is zöld. Örökzöld lett, mondja id. Szávai Márton. A templom egyébként kazettás mennyezetéről híres, valamint az egyik kazettán olvasható kétsoros rovásírásról, amely 1668-ból származik. „Egy az Isten. Georgius Musnai Dako” – ez a legvalószínűbb olvasata, csak az utolsó szó jelentése képezi vita tárgyát.

Labirintus
Az idegenvezetést Szávai Piroska vállalja, a kacskaringós utcákban sétálunk, melyekből szinte minden családnak jutna egy, hiszen az utcák száma negyven körül van. Mondom is, hogy elsőre nem tudnám, merre induljak. Pár éve itt járt egy román TV-stáb, meséli Piroska, és a labirintust keresték. Először nem nagyon értette, mit akarnak, míg rá nem jött, hogy az utca­hálózatra gondolnak. Annyira azért nem bonyolult, mondja nevetve. Egyébként jó pár riportfilm készült már a faluról – teszi hozzá.
Ez az iskola, mondja kissé elkomorodva, egy gondozott udvaron található, szép épületre mutatva. A tanítás Énlakán több mint négyszáz éves múltra tekint vissza, valamikor még bentlakás is volt itt. Itt tanított édesapja, majd egészen mostanáig ő is. Idén – négyszáz év óta először – megszűnt az oktatás, egy alsó tagozatos gyermek sincs már a faluban – tudjuk meg Szávai Piroskától. Tovább sétálva elmondja, nagyon sok külföldi, többnyire magyarországiak vásároltak házakat itt, hírességek is, emiatt azonban nagyon felmentek az árak. Ez a néhai Illés Lajos háza, mutat rá egy másik házra. Az Illés alapító tagja valóban sokat volt itt, a kilencvenes évek elején szeretett bele a faluba, és megvásárolta a házat. Sokat komponált Énlakán, egyik rockoperájának dalait is itt írta – tudjuk meg. Egy darabig fel sem ismerték a helyiek. 2007-ben bekövetkezett halála óta özvegye már csak nagyon ritkán jön ide – mondja Szávai Piroska.

Firtos lova és az időjárás
A házak közül nagyon sok jellegzetes, külső tornácos ház, a keskeny tornác az épület utcára néző oldalán fut végig. Nem ilyen az, amely előtt megállunk. Ez a legfiatalabb ház a faluban – mondja Szávai Piroska, majd meglepetésemet látva mosolyogva mondja, jól hallottam, hatvan évvel ezelőtt építettek utoljára házat itt. Egyébként néhányat nagyon szépen felújítottak, miután megvásárolták. A Budapesti V. kerület önkormányzata által megvásárolt ház is ilyen, amely az egyik legszebb helyen áll a faluban. Ők évek óta rendszeresen támogatják Énlakát. Lassan visszajutunk oda, ahonnan elindultunk, az út szélén parkoló autóhoz. A regéből ismert Firtos lovát nézzük, amely a helyiek számára elárulja, milyen idő várható. Nehezen körvonalazódik a ló alakja, segítség kell ahhoz, hogy felfedezzük. Már csak a háta és a lehajtott nyakát borító sörénye látszik ki a hegy oldalát borító erdőből. A páratartalom hatására megváltozik a színe – magyarázta korábban id. Szávai Már­ton. Süt a nap, de a ló már haragos szürke színű. Két napon belül biztos eső lesz – mondja búcsúzás előtt Szávai Piroska.

Széchely István

Az unitárius templom
Orbán Balázs tesz először emlí­tést a mennyezeten látható ro­vás­írásról, jelentőségét így foglalva össze: „Nevezetes és megbe­csül­hetetlen nemzeti kincs e felirat, mert az az oly sokak által kétség­be vont hun-scitha irásnak ma létező egyedüli példánya, mely az egyoldalu tagadásnak minden út­ját bevágja. Bizonyitványa annak, hogy ezen ős, még Ázsiából kihozott irásmodor a 17-ik században mint felirati irmodor annyira elvolt terjedve, hogy az egyszerű falusi mesteremberek is ismerték.”