2009. február 24., kedd

Énlaka Orbán Balázs szemével

Énlaka nevének igen sok változatára találunk. Első történeti tudomásunk e faluról 1332 és 1333-ból van, midőn a pápai dézmák regestrumában Jandalaka néven már mint önálló egyházmegye fordul elő.*A 679-ik lapon ekként van bejegyezve Petrus sac. de Jandalaka solv. 2. ban. ant. A 739-ik lapon: – – – – sac. de Jandalaka solv. 1 ban. ant. Különben ez lehet a magyarul nem tudó olasz dézmaszedők által hibás ortografiával bejegyzett Jenőlakának elrontása is. Egy 1567-ki regestrumában Udvarhelyszéknek Yhanlaka, Janlaka néven,*Ezen regestrum meg van a fehérvári Battyáni levéltárban Cis a Ugursien fasc. 1 No. 15. Ismerjük a Kővári által közlött regét, mely Enlaka nevét onnan származtatja: hogy a gyermekeit osztoztató atya azt mondotta, itten „Én lakom.” a későbbi lustrákban és temploma felirataiban is Jenlaka, Jenőlaka néven, mi arra mutatna, hogy itten a Jenő ág települt előbb meg, s a falu neve ennek védi történeti emlékét.

AZ ÉNLAKI UNITÁRIUM TEMPLOM, FIRTOSSAL HÁTTERÉBEN.

AZ ÉNLAKI UNITÁRIUM TEMPLOM, FIRTOSSAL HÁTTERÉBEN.

E falunak dombtetőn fekvő, s mellékelt képünkben bemutatott temploma kétségtelenül legnevezetesebb a székelyföld minden egyházai között. Nevezetes nem annyira épitészete, mint emlékiratai által, mert épitészete legfelebb a XV-ik századig vagy is a gót épitészet hanyatlási korára vihető fel, erre mutat csucsives diadalive, egyenes zárodásu szentség fülkéje, melyet horony és henger keretel; erre nyugati csucsives kapuzata, melyet egyszerü kajács tagozat körit; de erre főként déloldali mellékajtaja, mely a késő gótkor átszelt lóher ivével záródik, s az e kort jellegző vesszőmü (Stabwerk) tagozattal van bekeretelve. Eredeti boltozata az 1661 tatárduláskor beomolván, azt 1668-ban készült, czifrán kifestett deszkafölep helyettesiti, ennek koczkáiba több (minuskel jegyekkel irt) felirás van. Egyikbe ez:

Hocce templum per man. noxius inmanium Tartarorum Anno 1661. in cineres reductum, beneficio etpio erga Deum zelo incolar. Jenlakiens, et Martonosien. in honorem uni, veri Dei lacunare tectum arte pictoria insignit. A. 1668. Georgius Muznai, pastore existente Johanne Árkosi.

Más koczkáiba más, inkább vallási és erkölcsi mondatok.*

Egy másik koczkában ez: Pecatum idolatrie, condidit in terris hominem, Deus unic, unum factus homo multos fecit in orbe deos. Tempore Edilium Mich Bálint Petri Sebestyén, Geor. Miklós. And. Sigmond.

Egy másban ily iratok:

Egy másban: Soli deo gloria. Egy másban: Ad Legem et Testimonia. Egy másban: Pacientia vic. Egy másban: Laus Deo quia finem video. Egy másikban: Per manus Mensarii Andreae Szász Mense Augusto.

Ránk nézve főként a fennebbi felirat bir történeti becscsel, mely kétségtelenné teszi azt, hogy a 17-ik század közepe tájatt már unitáriusok lakták Énlakát, és azt is, hogy Ali Pasha országduló csapatai ide e rejtett völgyekbe is behatoltak. Ezen második mongoljárás Énlakára vonatkozó gyászos eseményeit ugy adja elő a hagyomány, hogy a tatárok egy csapatja Énlakára menvén miután Kerestely (most is meglévő család Énlakán) nevü jó módu ember megvendégelte és megajándékozta, azok minden dulás nélkül békésen leindultak a völgyen, de a falun alóli Alsó-Cserébe fegyveres székelyek voltak elbujva s ezek a tatárokra tüzelvén, közülök többet, s azok közt vezetőjüket is elejtették, mire a felböszült csapat vissza száguldván a faluba, azt több helyt felgyujtotta, a boltozott kőtemplomot szalmával körül rakták s ugy égették el.

Hanem az ezen szomoru episodot igazoló felirat mellett van a hátulsó kar feletti koczkában még ezen felirat is:

A betük értelmezése azon rendben ahogy vannak, jobbról balra olvasva ez:

Alsó sorban:

E, ka, cs, i, a, n, s, u, M, s, u, i, gy, r, o, e, G

felső sorban:

n, e, t, s, J, z. a, gy;

azaz: Georgyius Musnai csak egy az Isten, Deut VI.

Nevezetes és megbecsülhetlen nemzeti kincs e felirat, mert az az oly sokak által kétségbe vont hun-scitha irásnak ma létező egyedüli példánya, mely az egyoldalu tagadásnak minden utját bevágja. Bizonyitványa annak, hogy ezen ős, még Ázsiából kihozott irásmodor a 17-ik században mint felirati irmodor annyira elvolt terjedve, hogy az egyszerű falusi mesteremberek is ismerték; s midőn Musnai György nevét és hitelvét az ős székely betükkel oda feljegyzé, nem gondolta, hogy az által nevét örökitendi, nem gondolta, hogy nemzetének egy oly kincsét teve le, mely ma már egyetlen a maga nemében. És most miután e szent ereklyét felfedezni szerencsés valék, semmi kétség nem merülhet többé fel, hogy ez irásmodor a székelyeknél egész a XVII-ik század végszakáig ismeretes és gyakorlati használatban volt, hogy az csak a XVIII-ik században, nemzeti sülyedésünk e szomoru, végzetteljes korszakában veszett el.

Két ily hun-scitha felirat volt még Csikban, a csik-szt.-miklósi és gyergyó-szt.-miklósi templomokon, hanem mindkettő a tudatlan papok által pogány maradványnak tekintetvén, megsemmisittetett, s bár lételök korszakában hitelt érdemlő emberek észlelték, s közölték azok másolatát, de mert azok valóságban felmutathatók nem voltak, idegen sőt még hazai tudósaink közül is néhányan azoknak, s egyáltalában a hun-scitha irmodor létezésének elméletét tagadták. Ma már az énlaki felirat a kétségek fellegeit eloszlatja, ott áll az, mint az elvitázhatlan igazság fényes jelvénye, ott áll, mint megczáfolhatlan bizonyitvány. És örömmel értesültem, hogy midőn az én felfedezésem, s beleegyezésem alapján Szabó Károly barátom e feliratot közlé (Koszoru 1864-ik évf. 22-ik sz.) akkor a tudományok buzgó apostola, nagyrabecsült unitárius püspökünk Kriza János, rendeletet adott ki, hogy a szent ereklye sérthetetlensége felett kellő gonddal őrködjenek, s igy nem lehet félnünk, hogy ezt is, mint a csikiakat valamely barbar ujitás megsemmisitse.

Irodalomtörténetünk e becses emléke mellett vannak Énlakán más, még régibb korból származó műemlékek, melyek kétségtelenné teszik, hogy Róma hatalma e távoli elhagyatott vidékekre is behatolt; mi ismét azon feltevésre jogosit, hogy a szovátai sóaknáktól, – melyeket müveltek – egy utvonaluk ment át a szintén müvelet alatt volt homoródi sótelepekhez, és hogy ezen utvonal e tájon vonulhatott át, és hogy e tájon ez utvonalt fedező erőditvényeik, s ezen erőditvények oltalma alatt keletkezett telepeik léteztek, azt a martonosi, már fennebb leirt maradványok mellett kétségtelenül tanusitják az énlaki castrum észlelhető nyomai is. Énlakától keletre van egy csekély emelkedésü dombozat, melyet a lakosok egyszerüen Várnak neveznek; a talaj már régóta szántás alatt van, az emberek már ezred év óta szedik ki az eke munkáját gátló romokat, s igy a föld felszine teljesen átalakult; de azért figyelmes vizsgálat után a talaj kidomborodásából felismerhető, hogy itten egy négyszög erőd állott, melynek szabályszerü oldalai 200 lépés hosszal birtak. Ezen erőd délnyugati szögletétől nem messze más elkülönitett épületcsoport feküdt, egy „rengeteg palota” mint a nép mondja, s melyről e hely Palota, a közelében levő forrás Palota kútja elnevezést kapta. Ezen palota pedig nem más lehetett, mint a castrumok közelében mindenütt feltalálható meleg fürdő, mit az ott talált rakmü (mozaik) darabok és melegvezető csövek is bizonyitanának.

A körvonaloztam castrum körüli szántóföldek tele vannak halomra gyüjtött római téglatöredékekkel, még ma is naponta feszeget ki az eke ily maradványokat s gyakran terjedelmes épületek alapfalára akadnak a földmüvesek, mi mutatja, hogy e helyen nem csak castrum, hanem a castrum oltalma alatt colonia is létezett. Rendszeres ásatások bizonnyal becses, e romok multjára világot vető felfedezésekre vezetnének, de ily ásatásokat nem tétethetvén, legalább jegyzékét adom az itten eddig talált töredékeknek. Egyes szétszort betük azok, melyekből majdan a később felfedezendőkkel, olvasható, ez ismeretlen romok multját felderithető sorokat hozhatnak egybe a szakértők.

Tarcsafalván Pálfi József, – most Szász György által birt – udvarházának előtornáczán egyik oszlopot egy az énlaki castrum közelében talált, s oda átszállitott fogadalmi oltár helyettesiti, melyen ezen felirat olvasható:

DEO MARTI
TAEL CRESCEN
TIANVS PRAEF
COH IIII L. HISP. . . .
. . . . . . . . . . . . . .
EX VOTO POSVIT

Egy az enlaki unitárius rector birtokában lévő cseréptöredék, melyen ezen bélyeg jön elő:

mi „

mi „Cohors II Hispanorum.”*Ebből a tünik ki, hogy Énlakán két cohorsból voltak állomáson.

Egy feliratoskőnek töredékéből, mely jelenleg a kolozsvári muzeum régiségtárában van, csak ennyi vehető ki:

CI . . PE
NERVA
VERO

Egy ehez teljesen hasonló, mely Enlakán Demeter Sándor udvarán van, egy más oszloptöredék ugyanott, melyen e négy betü V. S. L. M. vagyis „Votum Solvit Libens Merito”. E mellett találtak egy gyönyörüen opalizált üveggömböt, melynek három, közepén üreges csőve volt, mely csővekből kettő felfelé, egy lefelé volt hajlitva. Ez valami gyermek-szoptató eszköz lehetett.*Ezt csak szóbeli magyarázat után irom le, mert ki azt találta, elég ügyetlenül leejtvén összetörte.

A m.-vásárhelyi collegium regiségtárában van egy innen került igen szép hosszu villa, melynek tulipánszerüleg idomitott négy ága, s tekert huzalból készült kettős hosszu nyele van, melyek nagy karikában végződnek, s fel- és lecsusztatható zárcsattal vannak ellátva.

Az enlaki római emlékek közé számithatjuk a szt.-mihályi templomban befalazott (fennebb leirt) két feliratos követ is, melyek igen valószinüleg innen vitettek oda. És ez annál inkább feltehető, mert úgy a fogadalmi oltáron, mint a szent-mihályi feliratoknál a negyedik hispániai cohors előfordul, biztosan jelőlve azt, hogy ezen cohors vagy annak valamely osztálya az enlaki castrumban volt állomáson. Sőt a fenn hűn másolt cserépbélyegből még azt is látjuk, hogy a második hispániai cohorsnak is volt Énlakán hadosztálya, mi ismét azt mutatja, hogy ezen castrum tekintélyes véderőd volt.

Még Énlakáról került ki Mártonosban Pálfi Sándor urnál lévő ily alaku régi üllő, és néhány régi érem tarcsafalvi Szász György birtokában.

Még Énlakáról került ki Mártonosban Pálfi Sándor urnál lévő ily alaku régi üllő, és néhány régi érem tarcsafalvi Szász György birtokában.

Imp. Caes. Nerva Trajanus . . . . körirattal, s még más kettő, melyeket az énlaki rector küldött az erd. orsz. muzeumnak, egyik: Aug. Pius (restitutor orbus – tul-oldalon), másik: Severus. Pius. Aug. (másik oldal: C°. IIII.)

Végre a Firtóson talált aranyok, melyek valószinüleg innen kerültek oda.

Az énlaki várról pedig a hagyomány azt mondja, hogy e várat három nemzet birta egymásután, a gothus, avarus és dácus; ezen utóbbit a magyar üzte el, s a várat ostrommal bevett Jenő vezér népével ide települvén, Jenőlakát épité, melyből csak később lett Énlaka. A Jenő név itt igen szerepel. A Firtós aljában is van egy sajátságos kocsi-alaku sziklacsoportozat, melyet a nép Jenőné kocsijának nevez; a rege szerént a várban lakó Jenőné istentelen, gonosszal szövetkezett asszony volt; egyszer kikocsizván, kocsisa mondá: „Ha Isten megsegél, mindjárt otthon leszünk.” „Akár segél, akár nem – felelt ez – megérkezünk”; de alig mondák ki ajkai ez istenkáromlást, hogy kocsija és maga is kővé változott. Martonos felé Jenőné kertje. sat.

A váron alól egy meredeken lehanyatló oldalt ijesztő bükknek hivnak, mivel ezen hadtanilag erős, s a völgyet uralgó pontról szokták volt lenyilazva, elijesztgetni az ellent. Ennek várfelé nyuló oldalát Princz-oldalnak nevezik, mivel ott, a hagyomány szerént, valami herczegféle nagy ur lakott régen.

Ismerjük már Énlakának minden nevezetességét, s azon csekély töredékeket, melyek nagy multjának emlékeként fennmaradtak, búcsut vehetünk tehát e kedves falutól, hogy a felette felmagasuló Firtós titkainak kutatására siessünk. Énlakánál hatalmi jelvénye van a hunok által megtört világuralomnak. Fölötte Firtos büszke ormán emléke a Róma hatalmát meghajtott népnek. Ez itt lenn, az ott fenn egyiránt nagy idők emlékét védi s egyiránt érdeket kell hogy ébresszen a vizsgálódóban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése