Látjátok feleim szemetekkel? Erről szól ez a történet. Olyasvalamiről, ami szemmel nem látható.
Amikor kisgyermek voltam úgy aludtam el majdnem minden este, hogy édesapám bejött a szobába, leült az ágy szélére, elmondtuk együtt az esti imádságot, aztán mesélt. Mesélt régi időkről, mesélt nemzetünk történetéről, mesélt királylegendákat, mesélt helyi mondákat. Szertartásos cselekedet volt ez esténként. Ilyenkor a félhomályban megelevenedtek a bútorok és minden átrendeződött hol várnak, hol templomnak, hol mezőnek, hol barlangnak, hol szegény paraszti háznak. A tömbházlakás kis szobájába ilyenkor látogatott vendégségbe kaputörő Botond, Firtos tündérkirálynője, Attila király, Világszép nádszálkisasszony. Ilyenkor vonultak át a lakáson tatár kánok, erdélyi fejedelmek, szabadságharcosok, mesefigurák...
Már egy ideje udvaroltam a feleségemnek, amikor elvittem Énlakára, hogy megmutassam neki gyermekkorom egyik ilyen mesebeli helyét: Firtos lovát és a hely tündérvilágát. Arramenet regéltem neki a gyermekkori estékről, nannyámék tűzpatoggásos meséiről a sütőházban, a firtosi tündérekről, a várról, gyermekkori barangolásainkról, arról, hogy a ló miként üzen ma is az énlakiaknak...
Kedvesem belegyönyörödött a tájba. Aztán nézte, nézegette Firtos lovát. Egyszer megszólalt: Ne haragudj, hol is kell néznem azt a lovat, mert én semmit nem látok? Magyaráztam neki, mutattam innen is, onnan is. Nem látta.
Eltelt valamennyi idő. Újra ott jártunk. Tündérkertben a Firtos alatt. Kislányunk, Dorottya is velünk volt. Meséltem neki a tündérekről, Firtos lováról... Ahogyan öleltem és meséltem, ugyanaz az érzés jött vissza, mint gyermekkoromban, a bethlen negyedi tömbházlakás negyedik emeletén, amikor életre kelt egy más valóság. Vagy amikor az öregeket hallgattam szénacsinálás idején, vacsora után, félig már szundítva a sezlonon.
Páromhoz fordulva kérdeztem: Tudod, hol van a ló? Kérdő szemei rám kerekedtek. A mellkasomra tett kézzel mondtam: Itt bent.
Látjátok feleim szemetekkel? Amíg bent nem látjátok, szemetekkel sem látjátok.
Ez minden szent hely üzenete.
Ez a szülőföld üzenete.
Ettől lesz a másnak csak egy hely, számotokra a világ közepe.
Látjátok feleim? Így van ez.
Demeter Sándor Loránd
unitárius lelkész
Székelyderzs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése