Pap Gábor művészettörténész a templom kazettás mennyezetéről

Rovásírásos táblájáról vált híressé az énlakai unitárius templom mennyezete. Az egységes, aranysárga alapon fekete vonalrajzzal dolgozó mintázat fő formaeleme a korsóból vagy vázából kiinduló, különböző alakzatokba kibomló virágcsokor. Ezek alapján ítélve az évköri keretekben tárgyalt üdvtörténetnek itt a Vízöntő-vonatkozásai lehetnek a leghangsúlyosabbak. Konkrétan a keresztség szentségére kell gondolnunk. Ugyanakkor ennek az évköri egységnek a sajátosságaihoz tartozik az is, hogy az élet konkrét anyagi megnyilvánulásai ebben a jegy-érvénytartamban rendre átfordítódnak energia-megnyilvánulásokba. A magyar képírási gyakorlatban ez úgy jut kifejezésre, hogy az állatpotszerűséget megjelenítő állatalakok eltűnnek, a folyamatszerűség jelölésére használatos növényi elemek („növevények”, azaz növekedési tendenciák kifejezői) kizárólagos szerephez jutnak. Lényegében erről van szó az énlakai mennyezet virágözöne esetében is. Ha még azt is hozzátesszük, hogy a magyar nyelvben a „virág” szó és a neki megfelelő képjel minden esetben magával hozza a „világ(osság)” jelentést is, akkor megértjük, hogy esetünkben a fényenergia által nyilvánuló, de testesebb alakzatokba még nem tömörült, kozmikus és egyszersmind üdvtörténeti nagyságrendű létezés folyamatábráival állunk szemben. Egyetlen kivétel az általános fényáradás motívum-kínálatában a „Bűnbeesés” kazetta. A fa lombozatában azonban itt is a hullámszerűség a domináns tényező, amely minden irányba fénymagokat vet ki magából. Egy ilyen fénymagot kínál a fára feltekeredett kígyó ősanyánknak is, aki meglepetésünkre lándzsát szorongat jobb kezében, míg baljával a fény-”alma” felé nyúl. Ádám alakja a fa túloldalán annyira megkopott már, hogy vele kapcsolatban nem tudunk hasonlóan érdekes megnyilatkozásokról számot adni.

Cikk forráshelye: http://mennyezet.naput.hu/